Dátum: 25.09.2013.
Szeptember 20-22. között rendezték meg Međugorjéban a mozgáskorlátozottak 2. zarándoklatát, „Éljétek meg hiteteket” mottóval. A találkozó megszervezésének gondolata a hosszú évek óta zarándoklatokon részt vevő Ratislava Ralbovsky nővér szívében fogant meg egységben a đakovói közösség különböző betegségekben szenvedő tagjaival. „Međugorjéval való kapcsolatom Isteni indíttatású. 1995-ben kerültem Đakovóra és a lelki segítségre szorulók otthonát, valamint a mozgáskorlátozottak szolgálatát bízták rám. Tagjai vagyunk a Hit és fény nemzetközi mozgalomnak. Kezdettől fogva járunk Međugorjéba. Ez olyan számunkra, mint az Édesanyánk házába való megérkezés. Szívemben mindig ott élt a vágy, hogy legyen ilyen nemzetközi találkozó” – mondta Ratislava nővér, aki rávilágított arra, milyen csodálatos, hogy több mint 30 éve jön hozzánk a Béke Királynője, aki által Isten különös módon megtisztelte ezt a népet. A találkozón részt vett a bénulásban szenvedő fiú édesanyja, Đurđica Mađar asszony is, aki Vinkovciból érkezett. A Bubamara egyesület alelnöke. Hangsúlyozta, hogy Međugorje felismerte a különböző betegségekben szenvedőket. „A barátság miatt jöttünk össze, de mindannyian vágyunk a Szűzanya áldására. A hit fordított édesanyaként a férjem, a gyermekem felé. Az én Márkóm 10 éves korában kezdett el járni, hála Istennek és a međugorjei Szűzanyának.1985-ben voltam először Međugorjéban. Fiatal koromban elfelejtettem Istent, nélküle éltem, majd világra jött Marko és 2002-ben a tengerpartról hazafelé vezető úton el kellett jönnünk Međugorjéba. A látogatást turisztikai élményként éltem meg. A férjem hit nélküli családban nőtt fe. Ekkor kezdődött el teljes megtérésem, miközben a férjem távol volt ettől. Sok probléma volt a fiammal. Kétségbeesett voltam, igyekeztem templomba járni, de nem rendszeresen. Nem viseltem el a férjemet, nem engedtem sem magamhoz, sem a gyermekhez. 2006-ban először szervezett zarándoklat résztvevőjeként jöttem Međugorjéba. Felmentem a Križevacra és sírtam. Imádkoztam gyermekem gyógyulásáért. Egyszerre csak abbahagytam a sírást és a következő fogant meg a gondolataimban: Mit használ a te zarándoklatod a gyermekednek, ha férjed lelke kárt vall? Ez felzaklatott és megértettem, hogy meg kell gyógyulnia a házasságomnak, a szeretetetnek a házasságomban. Ma családommal együtt rendszeresen részt veszünk a vasárnapi szentmisén, a házasságunk teljesen rendbe jött. Attól kezdve elkezdtem szeretettel fordulni férjem felé. Megértettem, hogy részünkké kíván lenni. Međugorjéból való visszatérésem után férjemet tettem első helyre, és csak utána következik a gyermek. És csoda történt bennünk, lángra gyúlt szívünkben az első szerelem. Mindhárman növekszünk a hit és Međugorje által” – mondta a Vikonvciból érkezett Đurđica.
