Dátum: 16.09.2015.
A nyár a zarándokok kedvenc időszaka, így ezen a nyáron is sok zarándokkal találkoztunk, akik napokon át gyalogoltak, míg végül megérkeztek Međugorjéba. A „Máriának tett fogadalom a hazáért” nevű nagy zarándoklat, – júniustól augusztusig tartott – egyik állomása Međugorje volt. A Sinjtől Međugorjeig tartó úton a részt vevők között volt a spliti Vedan Pražen is, aki a zarándoklat egyik szervezője, mivel már hosszú ideje vesz részt zarándoklatokon. Tavaly áprilisban végig járta Szent Jakab útját, vagyis az El Caminót. Ez egy ősi, középkori zarándokút, amely észak Spanyolországból indul, a Pireneusok francia oldalról és a Szent Jakab kegyhelyen, Santiago de Compostelában ér véget. „A Tábor nevű lelkigyakorlaton szereztem tudomást arról zarándoklatról. A zarándoklat egyik kegyelme, hogy nem szükséges hozzá komolyabb kondíció, sőt sportolónak sem kell lennie annak, aki elindul ezen az úton. A Szent Jakab útról szerzett első információk vonzónak tűntek számomra. Szent Jakab jelen van és ezt egyre intenzívebben érzem azóta, mióta eldöntöttem, hogy elmegyek erre a zarándoklatra. Például, már százszor jártam Međugorjéban, mégsem voltam tudatában annak, hogy az El Caminonak és a Međugorjei Plébániának is Szent Jakab apostol a védőszentje. Sokszor voltam a međugorjei templomban, de csak akkor vettem észre a szentélyben Szent Jakab szobrát a zarándokbottal és a kagylóval, e szent attribútumával, aki a zarándokok védőszentje, amikor elhatároztam, hogy elindulok az El Caminon” mondja Vedran. Majd hozzátette, hogy a Máriának tett fogadalom a hazáért nevű zarándoklat kapcsán felmerült az, az ötlet, hogy egész éven át tartson és olyan zarándoklattá váljon, amely összeköti a horvátországi nagyobb Mária kegyhelyeket, természetesen bekapcsolva Međugorjét is. „A zarándoklat olyan, mint az élet, mindannyian zarándokok vagyunk, mindnyájunknak vannak fájdalmai, elesései, de nem kell elcsüggednünk, hanem a Gondviselésre kell hagyatkozni, és ezt leginkább az ilyen zarándoklatokon lehet megtanulni” hangsúlyozta Vedran megerősítve azt, hogy a hosszú ideig tartó zarándoklat hasonlít életutunkhoz. Santiago de Compostelába 35 napon át tartó útja tapasztalatának lezárásaként a következőket mondta: „Zarándoklat az, ahol a test sír, a szív pedig nevet.” A szív ilyen nevetéséhez ajánlja ezt a zarándoklatot, de más ehhez hasonló hosszabb zarándoklatot is.
