Beszélgetés Christoph Schönborn bíborossal

Különös hálával gondolok a Podbrdora és a Križevacra vezető utamra.

2009 utolsó és 2010 első napjaiban Christoph Schönborn bécsi bíboros először tett magánlátogatást Medjugorjéba és a Cenacolo közösségbe, mely ebben a kicsi faluban évek óta tevékenykedik. A bíboros szerette volna látni azt a helyet, ahol, annyi sok „jó gyümölcs” termett. Medjugorje vallomása szerinte „a keresztény élet iskolája, ahol a Krisztusba vetett hitet tanuljuk, tanulunk imádkozni, az Eukarisztiából élni és gyakorlattá váltani a felebarát iránti szeretetet, és ezáltal megerősödünk abban, ami a mindennapi keresztény élet alapja” hangsúlyozta a bíboros egy beszélgetésben közvetlenül Bécsbe való visszatérése után.

Szerkesztette: Christian Stelzer és Krešo Šego

A bíboros 2009 nyarán, amikor részt vett a Cenacolo közösség „Festa della Vita” találkozóján Saluzzoban, eldöntötte, hogy el fog látogatni Medjugorjéba. Mivel tudta, hogy a Cenacolo közösség és Medjugorje szorosan kapcsolódik egymáshoz, szükségét érezte annak, hogy meglátogassa azt a helyet, ahonnan ez a közösség elterjedt az egész világra, és amelyben láthatóan jelen van a feltámadott Úr ereje.  Ő is, mint ahogyan számtalan zarándok a világ minden részéről, arra vágyott, hogy ezen a helyen imádkozzon és csendben elmélkedjen. A példamutató bíborost megkértük egy beszélgetésre, a Béke Királynője jelenéseinek harmincadik évfordulója alkalmából.

Eminenciás, mélyen tisztelt bíboros Úr, köszönöm, hogy elfogadta a medjugorjei „Mir” rádió és a havonta megjelenő „Glasnik Mira” folyóirat felkérését. A „Mir” rádió tizenhat évvel ezelőtt alakult meg és ma hullámhossza „befedi” Bosznia-Hercegovinát és Horvátországot, a műholdon és az interneten keresztül pedig eljut az egész világra. A havonta megjelenő „Glasnik Mira” folyóirat hat éves. Olvasóinak száma folyamatosan növekszik úgy a horvát nép, mint a Medjugorjéba érkező zarándokok körében. Kicsit több, mint egy éve annak, hogy meglátogatta Medjugorjét, és többek között találkozott a világ különböző részeiről érkezett zarándokokkal, akik imádsággal ünnepelték Szilvesztert, az óév múlását és az új év érkezését. Nagy öröm volt számomra, hogy zarándokútján kísérhettem Önt és megélhettem Medjugorjéban ezeket az örömmel telt napokat. Ha visszagondol a Medjugorjéban eltöltött napokra: mi az, amire különös örömmel emlékezik vissza?
Szinte mindenre világosan és nagy örömmel emlékezem, de különösen kedves emlék számomra az éjféli mise a medjugorjei templomban, a mintegy tízezer hívő körében. Az Újév várás a világ minden részéről érkezett zarándokokkal, valóban nagyon különleges volt. Nagy hálával emlékezem a ferences atyákra – a plébános úrra és szerzetes testvéreire. Domonkos szerzetesként kedves kötelék fűz a ferencesekhez. Különös hálával gondolok a Podbrdora és a Križevacra vezető utamra. Ez a két valóban nehezen megközelíthető hegy – a Križevacra, Elvira nővérrel, a Cenacolo közösség alapítójával mentem fel – mélyen megérintették szívemet. A Cenacolo közösséget már régóta ismerem, de most még erőteljesebben hatott rám medjugorjei jelenlétük. A Gyermekfalu is világosan él emlékezetemben. Marija Pavlovićtyal, Mirjana Soldoval, Ivanka Elezzel és Vicka Mijatovićtyal való találkozás mélyen belevésődött a szívembe és nagy hálával emlékezem arra, milyen nagy vendégszeretettel fogadtak otthonaikban. Különös hálával gondolok arra a rövid időre, melyet gyóntatóként, a gyóntatószékek sorának egyikében töltöttem.
Mindemellett és mindezek felett szívesen emlékezem vissza arra, amit nagyon nehéz leírni, ez pedig Medjugorje titka: miért jönnek ide az emberek?! Ez az, amit Lourdes-ban is annyiszor megéltem: Ő itt van, a Szűzanya itt van. Ő nagyon közel van az emberekhez anyasága és jósága által. Hiszem, hogy pontosan közelsége, melyet mindenhol érezhetünk, az, ami összekapcsolja ezeket az emlékeket.
Vannak olyan helyek, ahol jelenléte, közelsége különös módon tapasztalható. Hiszem, hogy Medjugorje titka: a Szűzanya.

Beszélgetései során Ön gyakran mondta, hogy Ausztriában az imacsoportok Medjugorje hatására alakultak, és ezért figyelt fel erre a helyre, vagyis azt is mondhatjuk, hogy általuk ismerte meg Medjugorjét. Milyen benyomása volt kezdetben, amikor Medjugorjét emlegették?

Első találkozásom Medjugorjéval már a nyolcvanas évek elején történt, amikor a mi kolostor templomunkban, Bécs központjában megalakult egy medjugorjei imacsoport. Domonkos szerzetes vagyok, de addig semmit sem hallottam Medjugorjéról. Azt láttam, hogy az emberek itt élő módon imádkoztak, és ezt tették minden héten, fáradhatatlanul, órákon keresztül. Rózsafüzért imádkoztak, szívből énekeltek, szentmisén vettek részt, szentségimádást tartottak. Úgy tűnt számomra, hogy ezek az emberek nem érzik azt, hogy túl sokat imádkoznak, nem unalmas számukra, hűségesen jönnek, és állhatatosan kitartanak hétről-hétre, mind a mai napig. Ez olyan jel, mely a jelenség igaz voltáról tanúskodik. Ha ez csak szalmaláng lett volna, akkor már rég nem élne.

Időközben Medjugorje hatására egész Ausztria területén alakultak imacsoportok. Közös bennük, hogy tagjaik a Szűzanya buzdítására, törekednek az Eukarisztiától áthatottan, mély keresztény életet élni. Gyakran lehet hallani tanúságtételt gyógyulásokról, melyekben az emberek megajándékozottnak mondják magukat. Tizenkét évvel ezelőtt az egyház nevében elismerte, sőt ajánlotta az „Oase des Friedens” közösséget, mely figyelemmel kíséri és kapcsolatban van az Ausztriában megalakult medjugorjei imaközösségekkel. Milyen gyümölcsöket lát az Ön országában?

A medjugorjei gyümölcsökkel teli kosarakat csak Isten ismeri. Azonban megadatott nekem is, hogy közülük némelyeket megismerjem és megéljem, például a hűséges és szilárd papi hivatásokat, melyek Medjugorjéban születtek. Hallottam a megtért testvérek tanúságtételeit: számos család példáját említhetném, akik nemcsak megerősödtek a hitben, hanem Medjugorje segítségével a válságos időkben is megrendítő módon kitartottak egymás mellett. Emlékszem egy családra – a házastársak maguk tanúsítják -, hogy mikor a gyermekek még kicsik voltak, egy kísértés idején biztosan nem tartottak volna ki egymás mellett a medjugorjei zarándokút kegyelmei nélkül. Ma már minden gyermekük házas, gyakorló hívők és hűségesek az Egyházhoz. Nemrégen mindannyian elzarándokoltak Medjugorjéba, hogy hálát adjanak a Szűzanyának. Számos drogfüggésből való gyógyulásról is tudomásom van. Sok évvel ezelőtt megismertem egy fiatalt, aki autóbusszal utazott Medjugorjéba, és attól a pillanattól kezdve soha többé nem használt drogot. Sok-sok személyes élményem közül megemlítek egyet. Miközben egy kicsi községben a vonatra vártam a pályaudvar őre felismert és elmondta élettörténetét, mely így hangzott: A felesége rákban halt meg, ő maga nem volt hívő. Nagyon kétségbeesett. A barátai meghívták, hogy menjen el velük Medjugorjéba. Nem tudta megállni, hogy nagy elragadtatással ne mesélje el nekem, hogy mennyire megváltozott az élete és a hit, melyre rátalált, vezeti életútján.

A medjugorjei üzenetek nem mondanak semmi újat - ima, böjt, megtérés, kiengesztelődés, béke. Sok ember mégis az Újszövetség aktuális üzentét látja meg bennük, mely a mai időkre vonatkozik. Ön is ezt vallja-e, vagyis, hogy ezekben az időkben az Ég különösen vonz, és közben jár értünk?

Hiszem, hogy ezt a különös időt különös segítségként kapjuk. Ha konkrétan Ausztriára gondolok, milyen sok ember hite gyengült meg az utóbbi években, akkor valóban elismerhetjük, hogy szükségünk van az ég erős segítségére.
Hála Istennek a medjugorjei üzenetek nem eredetiek. Ha itt valamilyen szenzációról lenne szó, akkor egészen biztos, hogy már minden múlté lenne, mert lehetetlen minden nap, minden héten, minden hónapban, minden évben szenzációval teli üzenetet adni. Érdekes számomra, hogy az üzenetek, melyeket olvastam és ismerek, nagyon egyszerűek, mondhatnák úgy is, hogy a katolikus hit megélésének abc-je: szüntelen hívás az imára, a megtérésre, a böjtre, a kiengesztelődésre, a békére. És minden alkalommal újra és újra „Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”. Az gondolom, függetlenül attól, hogy mi lesz az Egyház végső ítélete, egy biztos: az egész világon több millió ember olvassa ezeket az üzeneteket és meglátja bennük Isten Anyjának hívását, iránymutatását az életre vonatkozóan. És az üzenet minden hónapban emlékezteti őket arra, hogy imádkozzanak, térjenek meg, béküljenek ki és szeressék a Szűzanyát, akkor mi jobb történhetne ennél velünk? Ez biztosan nem árthat meg nekünk. Ezért ezekben az üzenetekben Jézus mindennapi követésének iskoláját látom. Mária arra kér bennünket, hogy nézzünk Fiára, rá hallgassunk, Őt kövessük. „Tegyék meg, amit mond”, ez Mária első szava hozzánk. „Tegyétek meg, amit mond” ez a medjugorjei üzenetek veleje.

Sok zarándok számára Medjugorje lakói a hit tanúivá váltak. Családi imájukon, különösen a jelenések kezdetén részt vehettek a zarándokok is és ezek voltak számukra az első lépések a hit útján. Mit üzen a Medjugorjéban élő híveknek, Bosznia-Hercegovina és Horvátország lakóinak?
Engem megérint, hogy kezdetben az üzenetek a plébánia híveihez szóltak. Szerintem az Ég szándéka az volt, hogy a falubeliek az Ő felkészült „eszközei” legyenek. Mert, ha ez a falu sugárzó hellyé válik, akkor ebben a helybélieknek is részt kell venniük. Így volt ez a szent arsi plébánossal is. Megkapta a kegyelmet, hogy elsőként az arsi plébánia közösséget térítse meg. Ars többé nem Ars, Ars megváltozott.  És Medjugorjéban is, ahogyan hallottam volt sok egymásra haragvó ember. De hogyan lehet terjeszteni a békét, melyet Isten Anyja, a Béke Királynője helyez a szívekbe, ha azt a helyiek nem élik meg? Ezért úgy tűnik nekem, hogy a Szűzanya csodálatos pedagógiájával először is felkészítette a falut, a plébániát az ő szolgálatára. Így a helyi, medjugorjei lakosok feladata lett, hogy bevezessék a világot missziójukba. Ezért szívből meg kell köszönnünk, hogy a rendelkezésünkre állnak és a Béke Királynőjének „eszközévé” váltak.
Ez év novemberében tervezzük bécsi katedrálisunkban a negyedik imatalálkozót a békéért, melyen részt vesz majd valamelyik látnok is Medjugorjéból. Szeretnénk megköszönni Önnek Medjugorje minden barátja nevében, hogy hozzájárult ehhez a találkozóhoz. Van-e valamilyen oka annak, hogy kinyitotta számunkra a katedrális ajtaját?
Mondhatjuk, hogy a katedrális Ausztria szíve, és Máriazellel együtt az egyház szíve. Ennek a nagy imamozgalomnak, mely a mi országunkban oly sok embernek rengeteg áldást adott, kell, hogy legyen helye a katedrálisban. Ezért számomra, plébániánk és katedrálisunk számára is megtiszteltetés, hogy ezen imatalálkozó tagjai évente egyszer éppen itt jönnek össze hálaadásra, dicsőítésre és engesztelésre. Hálásnak kell lennünk azért, hogy ez a találkozó pont itt, a mi katedrálisunkban történik. Köszönöm mindazoknak, akik ezen dolgoznak, köszönöm a medjugorjei plébánia közösségnek, minden hívőnek és a medjugorjei ferenceseknek. Nagy örömmel és hálával gondolok rátok, és imáimban nagyon gyakran vagyok veletek.