Fra Branimir Musa prédikációja a Szűzanya jelenéseinek 33. évfordulóján

Dátum: 26.06.2014.

2014. június 25-én, a Szűzanya jelenéseinek 33. évfordulóján fra Branimir Musa, tihaljinai plébános mutatta be az ünnepi szentmisét a međugorjei Szent Jakab templom szabadtéri oltáránál 247 pappal együtt. Fra Branimir hangsúlyozta, hogy a világ, az egyének, a népek és nemzetek bizonyos történéseinek évfordulói az egyének és népek esetében ünnepnappá alakulnak. Elmondta, hogy azért ünnepeljük ezt a mai napot, mert 33 évvel ezelőtt, ebben a kicsi hercegovinai faluban hat látnok tanúsága szerint, – akik akkor még gyermekek voltak, ma pedig felnőttek – megjelent a Szűzanya karjában a kis Jézussal: „Ha az igazságot a tevékenység és a mű szempontjából nézzük és nem absztrakt gondolatok alapján, akkor ez Isten műve, mert itt, Međugorjéban új lelki élet növekszik. Međugorje, mint a jelenések szinonímája nem ellenzék, hanem az egy, szent, katolikus és apostoli egyház ereje. ’Krisztus minden igazság kritériuma és alapja.’ Itt Krisztust és az igazságot szeretnénk prédikálni. Sokan felteszik a kérdést hány ember fordult meg Međugorjéban a 33 év alatt. A számok nem fontosak. Mi nem számoljuk a zarándokokat, de tudom, hogy az elmúlt évben Međugorjéban 2 millió hívő járult szentáldozáshoz. Ez az egyház és a hit ereje, ezek csodák, amelyek táplálják az elesetteket, a bűnösöket és a gyengéket. Ha valaki azt kéri, hogy csodálatos módon gyógyuljon meg, tudnia kell, hogy a csoda nemcsak az egészséget, hanem Istent is magával hozza, Istennel pedig mindent: békét, örömöt, megbocsátást. A csoda nem az emberről, hanem Istenről beszél. A csoda mindig abban segít az embernek, hogy felismerje Istent. A csoda a fehér szentostya, amelyben Isten lakozik. Miért választotta Isten pont ezt a helyet? Ha a távlatok alapján nézzük, az élet peremén voltunk, ott ahol minden megsemmisült egyrészt a személyes, másrészt mások mulasztásai miatt. Emlékszem a 80-as évek bizonytalanságaira, a sötétségre, amely ezeken a területeken uralkodott. A kelet és nyugat politikai viszonyai fordulóponton álltak, és éppen az idő és tér e határán jelenik meg a Szűzanya. Isten nem az asszírokkal és az egyiptomiakkal lépett szövetségre, azokkal, akiknek megfelelően magas volt a kultúrájuk, hanem Izrael fiaival, akik rabként bajban és vétkeikben ragadtak. A rabság országát tejjel és mézzel folyó országnak nyilvánították. Itt is Isten az Újszövetség megújulását szeretné, mert belemerültünk a bűnbe, de Ő nem felejtette el a szövetséget, amelyet atyáinknak megígért. Szokatlan Isten működésének módja. Különleges módon mutatja meg erejét és szeretetét, mert Ő felemeli az éhezőket, a letiportakat és nem morzsákkal akar táplálni bennünket, hanem önmagával, romolhatatlan táplálékkal. Mária sokszor szólt ezen a helyen, és elmondta azt is, milyennek kell lennünk. Semmi szokatlan nincs ebben. Hát az igazi földi édesanya nem beszél egész napon át?! Tanít, oktat, tanácsot ad, figyelmeztet, megfedd, és minderre a szeretet készteti. A Szentírásban hét helyen szól Mária. Ezek azonban nemcsak beszédek, hanem a szeretet hét törvénye. Az első törvény így hangzik: a szeretet választás és döntés, a szeretet Istentől jön, de a válaszból él. Mária szeretettel mondta ki, hogy részt kíván venni Isten tervében. Aki szeret, annak kevés kérdése van, aki szeret, átadja magát. Kérdésére ’hogyan lehetséges ez, hisz férfit nem ismerek’ a választ a Szentlélek adta meg. Szeretetből fogan a Szentlélek által” – mondta többek között fra Branimir a Szűzanya jelenéseink évfordulóján mondott szentbeszédében Međugorjéban.