Fra Ivan Matić: „Međugorje a béke és a megbékélés helye”

Fra Ivan Matić a zágrábi székhelyű Szent Cirill és Metódtól nevezett Horvát Ferences Rendtartomány papja. Életútja szülőhelyéről Janjevo-ból Horvátországba, Zágrábba vezetett és itt kezdődik el ferences útja is, mely során főként fiatalokkal foglalkozik. Rómában végezte az egyetemet, abban az időszakban amikor megalakult a Ferences fiatalok közössége, majd Assisiben szolgált, ahonnan 2000-ben újra Zágrábba jön, a Kaptolra, a Szent Ferenc templomba. A jelenlegi generális miniszter, Fra Giacomo Bini hívására 2000-ben fra Ivan Rómába a Ferences Világi Rend és a Ferences fiatalok generális asszisztensi szolgálatát kapja meg, amelyet mostanáig látott el. A Arról tett tanúságot, hogy a Rómában eltöltött évek óriási tapasztalat volt számára, amiért nagyon hálás Istennek. Olyan szolgálat ez, amely lehetővé tette, hogy kapcsolatba kerüljön a ferences közösségen keresztül az egész világgal és a valamennyi kontinens fiataljaival. Tizenhárom év után fra Ivan új szolgálatára vár, mi pedig međugorjei tartózkodása alkalmával különböző témákról faggattuk – a ferencességről, a világi rendről, a ferences fiatalok közösségéről – a Framáról, a fiatalokkal való munkájáról, az új evangelizációról, Međugorjéról, a pápaválasztásról… Međugorjéról fra Ivan a következőket mondta: „Medjugorjéban hivatalosan és magánemberként sokszor voltam. Ittlétemkor az időt mindig imára és a szentségek ünneplésére fordítottam. Itt a szentgyónás szentsége által különös módon lehet megélni az új evangelizációt, mert ezáltal láthatóvá válik az emberek azon szükséglete, hogy visszatérjenek Istenhez, hogy kibéküljenek Vele, önmagukkal és felebarátaikkal… Szentgyónáskor pedig a pap tanúja annak, hogy az evangelizáció történik, még pedig úgy, hogy Isten jön és gyógyítja az embereket. Úgy gondolom ebben Međugorjénak van a legnagyobb szerepe, de nemcsak számunkra, akik itt vagyunk, hanem szerte a világban élő emberekre vonatkozóan. Ez a megbékélés helye, a békesség helye, az a hely, ahol Isten Anyja érthető módon hívja gyermekeit, hogy térjenek vissza Istenhez. Édesanyaként hív, egyszerűen, szeretettel vagy fájdalommal telt szavakkal, de mindig abban a reményben, hogy gyermekei visszatérhetnek és az Úr erőt fog adni számukra, hogy valóban meg tudják tenni az Atyához való visszatérés lépését.”