Dátum: 02.04.2021.
Az apostolok három éven át követték Jézust, miatta hagyták ott a munkájukat és a családjukat. Naponta hallgatták tanítását, megosztották vele napjukat és mindennapi kenyerüket, látták csodáit. Tehát, volt alkalmuk megismerni Jézust. És Jézus mégis földi élete utolsó napjáig rejtély maradt a számukra. Habár egész idő alatt követték őt, mégis némely cselekedetén mélyen megbotránkoztak és megütköztek. Amikor Jézus megpróbálta elmondani nekik, hogy kicsoda ő valójában, elcsodálkoztak és meglepődtek, nem tudták tovább követni a gondolatait, mert összeütközésbe kerültek a Messiásról alkotott képükkel. Amikor arról kezdett beszélni, hogy majd elfogják, elítélik, szenvedni fog és megölik, ez sehogyan sem fért a fejükbe, olyannyira elutasították, hogy Péter – valószínűleg nem csak a saját gondolataitól vezérelve, hanem a többi apostol reakcióját látva, elkezdett erőteljesen Jézus szándéka ellen beszélni és azt mondta: “Távol legyen ez tőled, Uram! Ez nem történhet meg veled.“ (Mt 16, 22). Amikor a három apostolnak (Péternek, Jakabnak és Jánosnak) Jézus színeváltozásakor megmondta, hogy fel fog támadni, és megtiltotta nekik, hogy erről beszéljenek egészen addig, amíg ez be nem következik. Megtartották ugyan, de csodálkoztak és egymás között arról tanakodtak, hogy mit jelent az: ‘feltámad a halálból’. (Mk 9, 10). Ezt sem tudták felfogni. Összefoglalva azt mondhatnánk: amíg az apostolok együtt voltak Jézussal, mindaz, amit tanultak tőle, láttak rajta és körülötte, amit vele együtt bármilyen formában is megtapasztaltak és átéltek, az mind a Hatalmas Istenre utalt, de mindez nem volt még a teljes Krisztus kép, nem a teljes Krisztus volt.
A teljes Krisztust az apostolok csak húsvét után ismerik meg, amikor Jézus, mint Feltámadott Úr jelenik meg a Nagypéntek sebeivel és megmutatja magát, ugyanakkor átadva nekik a Szentlelket, Aki majd elvezeti őket a teljes igazságra, amelyet földi életében mondott nekik. Az apostoloknak és a többi tanítványnak akkor vált világossá, hogy a Messiásnak először szenvednie kellett és meg kellett halnia, hogy eljusson dicsőségébe.
Mi sokkal több mindennel rendelkezünk, mint az apostolok Jézus földi életének idején. Ők a még meg nem dicsőült Krisztussal voltak együtt, akit nem tudtak teljesen megismerni, mert nem nyilatkoztatta ki magát a végsőkig, még nem fejezte be az emberiség üdvösségének művét, még nem volt köztük jelen éjjel és nappal az Eucharisztiában. És mi? Nekünk megadatott, hogy most éljünk, miután Isten Krisztus áldozata által eltörölte bűneinket és megmutatta tökéletes szeretetét és tökéletes irgalmát, amelyről Szent Pál szólt a Zsidókhoz írt levelében. (vö. Zsid 8, 11-12) Minden nap kezünkkel érinthetjük minden kincsét ennek a világnak és világmindenségnek. Életünk középpontjában üdvözítő jelenléte által állandóan velünk van az, Aki Máriától született, értünk szenvedett, keresztre szegezték, feltámadt és Aki az élet kenyerében nekünk ajándékozott Úr. Ő a teljesen kinyilatkoztatott, keresztre feszített és feltámadott, köztünk állandóan jelenlévő Krisztus a Legszentebb Oltáriszentségben.
Azonban Jézus feltámadása esedezik a mi feltámadásunkért is. Amikor feltámad Krisztus teljes titokzatos teste, az lesz a vég. Ahogyan Jézus szenvedéséből, Szent Pál szerint (vö. Kol 1, 24) hiányzik a mi szenvedésünk, úgy az ő feltámadásából hiányzik a mi feltámadásunk is. Azt kívánom mindnyájunknak, hogy az idők végén örömteli feltámadásunkkal vegyünk részt a feltámadás befejezésében és ezzel Istennek az emberrel való tervének bevégzésében is. Komoly mindennapi feladat áll előttünk, még pedig az, hogy minél jobban hasonlóvá váljunk Urunkhoz a sokféle kudarc és a jelenlegi alattomos pandémia által majd egyszer hozzá hasonlóvá váljunk a feltámadásban is. Ahelyett, hogy elítéljük mások viselkedését, jobb lenne, ha mindannyian bátorságot merítenénk ahhoz, hogy először önmagunkat ítéljük meg (vö. Mt 7, 3-5; Lk 6, 41-43); mert semmi és senki sem vállalhatja át személyes felelősségünket. Ebben a lelkületben kívánok mindenkinek boldog Húsvétot!
Fra Miljenko Šteko
tartományfőnök
