Fra Stanko Ćosić atya prédikációja újév éjszakáján

Fra Stanko Ćosić atya mutatta be a szentmisét újév éjszakáján a zsúfolásig megtelt međugorjei Szent Jakab templomban. Prédikációjában arról beszélt, hogy az előttünk lévő új esztendőben a kereszténynek előre kell tekintenie, harcolnia kell a bűn és a gyengeség ellen. Szentbeszédét teljes egészében közöljük: „Kedves testvérek, a naptári év végén járunk, és hiszem, hogy ti is, ahogyan én is, visszatekintetek az elmúlt év eseményeire. Sok szép történt, melyeknek az ember igazán örülhet. De valamiképpen előbukkannak mindig olyan gondolatok is, amelyek arról szólnak, ami nem volt olyan jó. Gyakran előkerülnek olyan dolgok, amelyek gondolataink, szavaink, cselekedeteink és mulasztásaink sikertelenségről vallanak. Mennyi rossz szokás és függőség, amelyet az ember megpróbált megoldani, de nem sikerült! Vannak dolgok, amelyeket évek óta magunkkal vonszolunk, és amelyet minden szentgyónás után újra elkövetünk; és mennyi olyan szó, amely nem épített, hanem megsértette másikat! Mennyi goromba szó, a mellettem élő megítélése, akkor is, amikor nem volt biztos, hogy igaz az, amivel a másikat vádolom. Mennyi tudatos közömbösség az élettel szemben, azokkal az emberekkel szemben, akik megoszthatnák javaikat a szegényekkel, de nem teszik, hanem önzésükben megtartják maguknak! Mennyi apró hazugság, hogy az ember szépnek és jónak tűnjön mások szemében akkor is, ha tudja, hogy nem ez az igazság! Mennyi számítás a kapcsolatokban, hogy azokkal barátkozhassunk, akiktől megkaphatjuk, amire vágyunk. Mennyi lopás a legapróbb dolgoktól a nagyokig! Mennyi attól való félelem, hogy a másiknak van igaza, amely veszélyezteti az én igazamat! Mennyi félelem a másságtól, annak érdekében, hogy én ne legyek veszélyben! Gondolatok és tekintetek, amelyek tele voltak érzéki vággyal, szenvedéllyel és így megsértették a másik méltóságát. Olyan gondolatok, amelyek a másik embert az emberi szint alá helyezték. És nem csak a saját életünkre tekintünk, hanem a világi eseményekre is, amelyek azt mutatják, hogy nem minden van rendben, legyen szó arról, hogy nem csökkent a szegények száma, nem szűnt meg az éhínség, továbbra is jelen van az igazságtalanság és az erőszak szerte a világban. Ha így tekintünk vissza, akkor az ember felteheti a kérdést, milyen hit vihet előre az új felé, mert a hit így, úgy néz ki, mint a kép a hajótörés után, amikor az embernek csak egy kis fadarabkája van, amely elválaszoltatta a tenger mélységétől, a tengertől, amely a halált sejtette. Vajon ez a hit csak egy kis darabka kenyér, egy darab fa, amelyhez oda vagyok kötve és másom nincs? Hogyan tekinthet a keresztény előre, mi a válasz, létezik-e egyáltalán? Lehet, hogy maga Jézus adja meg azt, amit minden ember keres. Ő eljött a jászolba, abban a pillanatban, amikor Mária és József külső és belső gondokkal küzdött. Akkor jött el, amikor nem a legfényesebb volt a helyzet. És mit tett? Jézus elindult a találkozásra. És ha azt kérdezzük, hogyan kell harcolni a gyengeség, a bűn ellen? Hogyan kell küzdeni az új esztendőben, hogy minden jobb legyen? Lehet, hogy ez egyszerűbb, mint gondolnánk. Lehet, hogy ez közelebb van hozzánk, mint bármely tervünk, amelyet szeretnénk megvalósítani. Lehet, hogy ugyanazt kell tennünk, amit Isten tett, el kell indulnunk a találkozásra, el kell kezdenünk barátságokat, kapcsolatokat építeni. Kapcsolatot építeni az Atyaistennel, aki többféle módon nyilvánult meg az emberi történelem során, majd végül Fiában jött el, amelynek egyetlen oka van, mégpedig, hogy megmutassa az embernek, ő valóban atya. Kiépíteni a kapcsolatot a Szentlélekkel, aki szeretné megmutatni nekünk, hogy mindaz, ami szomorú, nehéz, kereszt, minden, ami a világban pusztulni látszik, csak az új teremtés szülési fájdalma. A világ nem a pusztulás, hanem a megújulás felé tart. Az egyház bármennyire gyenge és bűnös volt, nem fog elpusztulni, hanem arra készül, hogy Krisztus felékesített menyasszonyává legyen. A Szentlélek az, aki, amikor erőtlenek vagyunk, azt kiáltja szívünkben: Abba, atya. És amikor mi nem hisszük el, hogy Isten a mi Atyánk, azt kiáltja: Te valóban atya vagy. Jézus Krisztus eljött és megmutatta az embernek, aki távol volt tőle, hogy ki az Isten. Jézus az, aki minden kérdésünkre, miért ez, miért az, hogy van ez, azt válaszolja: Atyám, te tudod. Ő megmutatta, hogy azoknak, akik hisznek az Atyában, a halál az életbe vezető út. Kedves testvéreim, ez az út, ez az Isten hívására adott válasz lehet a kulcsa annak, hogy az ember megnyissa a szívét másoknak. Milyen sokan jöttünk el ide ma este, miért? Azért, hogy találkozzunk az eukarisztikus asztalnál, amely összekapcsolja az embereket. Ez a mise nem 20 perccel ezelőtt kezdődött el, hanem akkor, amikor ti elindultatok otthonaitokból, akkor, amikor készek voltatok új kapcsolatokat, találkozásokat építeni azokkal az emberekkel, akik mások, mint ti. Az ilyen találkozás felé való haladás megszabadítja az embert attól való félelmétől, hogy minden igazságot csak ő birtokol, és megengedi azt, hogy a másiknak igaza legyen. Megengedi, hogy mások másfajta gondolata igaz lehet és azt, hogy nem kell nekem mindent tudnom. A legnagyobb és legszebb kegyelem, amellyel belépünk az új évbe, az a személy, akivel elkezdjük az évet, a Boldogságos Szűz Mária. Nemrég egy teniszezőt kiraboltak, a reptéren mindenét ellopták, amíg autogramot osztogatott. Ezek között volt a rózsafüzére is, amelyet Ferenc pápától kapott. Erre a rózsafüzérre a következőket mondta: „Az életem egy részét vették el. Rá se tudok gondolni. Nagyon fáj.” Majd a következő szavakat intézte a rablóhoz: „Csak egyetlen kívánságom van, kérlek, hozd vissza a rózsafüzérem. Ezt a rózsafüzért mindig magammal hordom. Mindent megtarthatsz, csak kérlek, a rózsafüzéremet add vissza.” Kedves testvéreim, kezdődjön utunk a Boldogságos Szűz Máriával, mert senki sem tudja nála jobban megmutatni, ki az Isten, senki sem tud nála jobban Jézushoz vezetni. A rózsafüzér mint egyszerű népi ájtatosság lehet a legnagyobb erő ahhoz, hogy megtanuljunk felállni és elindulni afelé, Aki előbb indult el a velünk való találkozásra. Engedjük meg, hogy a Szűzanyával való beszélgetés által erősödjön a Jézussal való barátságunk és ahogyan ő, mi is minden eseményből erőt merítsünk és szívünkben forgassunk azt. Ámen.