Dátum: 22.02.2022.
Ferenc pápa 2021. november 27-én Aldo Cavalli érseket nevezte ki a Međugorje-i plébánia apostoli vizitátorává, a Szentszék különleges küldöttjévé, aki tegnap, a lourdesi Szűzanya ünnepén érkezett meg. Međugorje örömmel várta új apostoli vizitátorát, és mi is boldogok vagyunk, hogy már az elő napon elfogadta a Rádió Mir Međugorje és a Mir Međugorje Információs Központ meghívását.
Dicsrétessék a Jézus Krisztus! Isten hozta Érsek atya!
„Köszönöm, nagyon köszönöm, hogy meghívtak erre a beszélgetésre. És hála az Úrnak, Szűz Máriának és a Szentatyának, aki kinevezett, hogy e hely apotoli vizitátora legyek. Sohasem voltam itt. De, nagyon sok ember járt itt az én országomból és a plébániámról. És visszatérésük után mindig nagyon mély dolgot tapasztaltam meg velük kapcsolatban: jóakarattal, hittel eltelve tértek vissza, azzal a vággyal, hogy a jót szeretnének élni, befogadni az Urat, a Szűzanya jóságával betelve, a rózsafüzér imádkozásának vágyával. Sok pozitív dolgot tapasztaltam. Sohasem voltam még itt. Tehát, amikor Ferenc pápa 75 évesen kinevezett, elégedett voltam. És szívesen jöttem ide, örömmel, nagy örömmel jöttem.”
Mik az Ön első tapasztalatai Međugorjéban?
„Szerettem volna beszélgetni a ferences atyákkal, akik már régóta itt vannak, és akik sok jót tettek. És ezt folytatják. Ők voltak azok, akikkel elsőként találkoztam. És láttam rajtuk, hogy szeretik ezt a helyet. Örömmel gyóntatnak, örömmel prédikálnak, Isten kegyelmének szolgálatában állnak. És ez nagyon pozitív. Reggel láttam a templomot, azt a helyet ahová az emberek jönnek, és mindig felmerül bennem egy mély kérdés: Miért jön ide ilyen sok ember? És van egy mély „azért”. Nem szórakozni jönnek, vagy egyéb okokból… Mindig azt vettem észre, hogy az Úrral való találkozás vágya hajtja őket, azért, hogy imádkozzanak és Szűz Mária társaságában legyenek. Két dolog van itt együtt: az Úrral való találkozás, ima, életük megváltoztatása és az, hogy Szűz Mária társaságában legyenek. Amikor híveink visszatértek Međugorjéból két fontos kérdés merült fel bennem. Ennek következményeként: Mit kell tennem? Mi az, amit a ferences atyák olyan jól csinálnak? Mi együttműködünk a kegyelemmel, hogy a lehető legjobb módon tudjunk segíteni azoknak, akik azért jönnek, hogy találkozzanak az Úrral és Szűz Mária társaságában legyenek. Ez a mi célunk. A ferences atyákkal, a mostári püspökkel és számos laikus testvérrel, akik itt dolgoznak, úgy, mint ti, együttműködjünk azokkal az emberekkel, akik egyetlen céllal érkeznek ide, hogy találkozzanak az Úrral az Eucharisztiában, az evangéliumban, a szentségimádáson, a szentgyónásban és Szűz Műria társaságában legyenek. Ebben kell együtműködnünk, nem másban. Együttműködni a Szentlélekkel, hogy ez irányba segíthessük a hívőket.”
Azt mondta, hogy korábban sohasem járt Međugorjéban, de volt alkalma találkozni olyan emberekkel, akik már voltak itt zarándoklaton. Mennyire ismeri Ön a međugorjei jelenéseket és mindazt, ami itt az elmúlt 40 évben történt?
„Én olasz vagyok. Az én országomban Međugorje kiindulási ponttá vált. És, ha az embereknek van egy kiindulási pontjuk, akkor megértik, hogy ott azzal fognak találkozni, akivel szeretnének, ez pedig az Úr és Szűz Mária. És ebben senki sem tudja megállítani őket, senki sem tudja megállítani. És ez nagyon pozitív dolog. Az emberek jöttek, jönnek és még többen fognak jönni. Nekünk pedig meg kell őriznünk ezt a helyet, mély lelki helyként. Természetes, hogyha jönnek az emberek, akkor kell, hogy legyen épületek a befogadásukra, ami azt jelenti, hogy ha ide jönnek az emberek, akkor itt kell élniük. Hol fognak élni? Tehát kell, hogy legyenek étkezésre alkalmas helyek, olyan boltok, ahol olyan ajándékot, kegytárgyat vásárolhatnak, amely itt megélt tapasztalatukhoz kapcsolódik… Mi rendelkezésükre állunk, ezek normális emberi dolgok, szükségesek az itteni élethez. És ez normális, normális. Minden szent helyen kell, hogy legyenek épületek és ez mindig így van. Rómában is. Az emberek eljönnek Rómába, mert Rómában van a pápa. Ez a legfontosabb dolog, de Rómában van egyéb sok szép dolog, Róma csodálatos, de itt a pápa. És amikor eljönnek, hol szállnak meg? Hotelekben, intézményekben… Ezekre is szükség van. Szeretnek kegytárgyakat vásárolni, amelyek hasznosak, mert arra a lelki valóságra, légkörre emlékezteti őket, ahol voltak. Így van ez Međugorjéval is.”
Életének nagy részét a diplomáciában töltötte. Január végén fejezte be Hollandiában apostoli nunciusi szolgálatát. Most a pápa olyan szolgálatot bízott Önre, amely mindenekelőtt lelkipásztori jellegű. Hogyan fogadta apostoli vizitátori kinevezését a Međugorje-i plébániára?
„Nézze, amióta pap vagyok, nekem minden lelkipásztori szolgálat. Számomra nem létezik megosztottság a diplomácia és a lelkipásztorkodás között. Miért? Mert az embernek lelkipásztori képessége van és nem funkciója. A funkció később érkezik. A bensőnkben lelkipásztori képességgel rendelkezünk, ezért minden, amit teszünk, lelkipásztorivá válik. És ez nagyon pozitív. Találkozonak a nagykövetek, akik országukat képviselik. És nagy jelentőségük van, mert egy egész országot képviselnek. És ez nagyon nagy felelősség. Apostoli nunciusként, nagykövetként, de papként is közledünk hozzájuk. És ők ezt tudják. Bárhová megyek, a világ bármely részére, koktélokra, vacsorákra, találkozókra, nemzeti ünnepekre papi civilben megyek, mint most is. És ezt mindannyian tudják. Úgy beszélgetek, mint a többiek, eszek, iszok, mint mindannyian, beszélgetek az emberekkel, de mindig, minden alkalommal ők kezdenek el beszélni az Úrról, a pápáról, az egyházról… mindig. Mindig, mindig, mindig. Mert ezek lelki témák, amelyek mindnyájunk szívében ott vannak. Őbennük is. Kihasználják az alkalmat, hogy itt van egy személy, aki egy láthatatlan és mélységes világot képvisel. Mély és lelki beszélgetés bontakozik ki közöttünk. És ez lelkipásztorkodás.”
Érsek atya, mit jelent Međugorje számára az apostoli viztátori szolgálat folytatása?
„A pápa az egyetemes egyházat képviseli és ezért elküldi meghatározott helyekre küldötteit. A pápa küldöttje pedig a pápával együtt az egyetemes egyházat képviseli. Ez azt jelenti, hogy az egyetemes egyház odafigyel erre a jelenésre, nagy figyelemmel kíséri. Láttam a plébánián egy képet, csodálatos kép, nagyon mély, az apostoli vizitátori hivatalban található. Međugorjét, a templomot ábrázolja, mert ez a templom jel az egész világ számára… Međugorjét, Máriát, az egész világot ábrázolja, amely közel van Máriához, és a sugarakat, amelyek Međugorjéból kiáradnak az egész világra. Ilyenekké kell válnunk: az Úr sugaraivá, Szűz Mária sugaraivá az egész világ számára. A pápa képviseli az egész világot, a lelki világot, Isten Fiának közöttünk való látogatását. Ezt jelenti az apostoli vizitátor. Az egész egyházat, amely Međugorjét nézi. Međugorjénak az egyetemes egyházat kell néznie az egész világban. Az eszköz, amelyet itt észrevettem, nagyon fontos: eljutni az egész világra. Ezek az eszközök ma normálisak, a lehető legjobb módon kell használni és a lehetséges legjobb technikával, hogy eljusson az egész világra. Ez nagyon pozitív dolog.”
Ön találkozott a Szentatyával az apostoli vizitátori kinevezése után. Abból, hogy a pápa Önt Međugorjéba küldte, tudjuk, hogy törődik Međugorjéval és mindennel, ami itt történik. Hogyan tekint Međugorjéra a pápa és mit mondott?
„A pápa nagyon szépen fogadott. Keveset beszélt Međugorjéról. Azt mondta: ’Odamész, legyél ott, nyugodtan, békességben, kiegyensúlyozottan, légy ott és kísérd az embereket.’ És mi történt a pápával folytatott beszélgetés további részében? A pápa mindig ily módon viszonyul hozzám, arról beszélgettünk, hogyan kell elvinni az embereknek az evangéliumot. Ma hogyan vigyük el az evangéliumot ebbe a mi társadalomunkba? A társadalomnak meg van a maga kultúrája, de a kultúra változik. A kultúrák változását mi nem ítélhetjük el, nem kritizálhatjuk, benne kell lennünk, mert ez a mi kultúránk. Hogyan hirdessük az evangéliumot ezen a kutlúrán belül? Hogyan tette ezt az Úr, aki belépett egy kultúrába és ezen a kultúrán belül hirdette az evangéliumot: az akkori nyelvezet szerint, viselkedésével, hisz Ő zsidó volt, viselkedésmódja ebben a kultúrában gyökerezett. Hogyan juthatunk el ehhez a kultúrához? Világunk ezen részén, a nyugati világban, ez a kultúra teljesen keresztény volt, teljesen, különböző módon: protestánsok, anglikánok, de az erkölcs teljesen keresztény volt. Európa keresztény volt. A kultúra hihetetlen változásokon ment keresztül. Ez rossz? Nem, semmiképp sem, semmiképp. Egyszerűen más kultúrában élnek. Amikor Hollandiában voltam, Hollandiát pedig egy másik kutúra jellemzi, erős ország, ezt biztosan állíthatom. Az erősség azt jelenti, hogy ezek az emberek újításokat teremtenek. A nunciatúrán minden évben fogadtam fiatalokat, fiatalokból álló csoportokat, egyetemistákat a világ minden részéről. Ugyanis, minden holland egyetem kétnyelvű, és tessék, itt ti az egész világ számára fordítotok. Minden egyetemen flamandul és angolul beszélnek. Tehát, a világ minden részéről jöttek fiatalok tizenöt fős csoportokban, szerte az egész világból. Mit tudtak Jézusról? Majdnem semmit. Ebben a kultúrában Jézus egy a sok közül. És Istenről? Ez teljesen homályos. Az egyházról? Ismerték a Vatikánt. Mert a Vatikán, az Vatikán. Ismerik a pápát, mert a pápa az pápa és sok felé ellátogat. Azt szerették volna megtudni, hogy miért van a pápának nagykövetsége. És eljöttek hozzám. És én elkezdtem megmagyarázni nekik, Jézus Krisztustól kezdve. Ha nem tőle indulunk, akkor semmit sem tudunk megmagyarázni. Nagyon figyelmesek voltak, nagyon figyelmesek! Fél órát beszéltem nekik, elmagyarázva a dolgokat Jézus Krisztustól mindmáig. Jól magyaráztam nekik, nagyon figyelmesek voltak. És hány, de hány kérdés következett ezután? Nagy érdeklődést mutattak! Senki sem volt ellenünk, senki. De, nem ismertek bennünket, mert a mi üzenetünk csak kevéssé ér el ehhez a kultúrához. Mit kell tenni? Elfogadni őket, velük élni, ez annyira fontos, velük élni és velük lenni. A pápával egy nagyon fontos levélről beszélgettem, amely az első századból való, a 100-110-es évekből, Diognetosz levele. Hogyan élnek a keresztények? Kik a keresztények? Erről írtak, abban az időben, közvetlenül az apostoli időszak után. Mi úgy élünk, mint a többiek: úgy öltözünk, mint a többiek, úgy eszünk, ahogyan a többiek, úgy dolgozunk, ahogyan a többiek, adót fizetünk, mint a többiek, házasodunk, mint a többiek, de keresztényként élünk. Ez az, amit tennünk kell. Együtt élni mindenkivel, nem kritizálva, elítélve őket, hanem keresztényként élni közöttük. Átadva nekik Jézus Krisztus életét, ahogyan ezt Ő tette, sugározva Őt másoknak. De ehhez meg kell változtatnunk az álláspontunkat. A módszereket nem kell megváltoztatni, mert nem a módszerek teremtik meg a keresztény életet. A hozzáállás változtatja meg a keresztény életet. A hozzáállás azt jelenti, hogy ott belül megváltozik valami, és az ember úgy kezdi látni a többi embert, ahogyan az Úr látja. Emberként, akiket szeretni és szolgálni kell, a benső életet pedig félelem nélkül kell élni, velük való közösségben. Félelem nélkül, keresztényként.”
Noha, az apostoli vizitátori szolgálat mindenekelőtt lelkipásztori, Hoser érsek pozitívan beszélt a međugorjei jelenésekről, a látnokokról, a Mária-tiszteletről, különösen kiemelve a krisztuscentrikusságot és a szentségeket. Mennyire ismeri Ön elődje, meboldogult Hoser érsek munkásságát?
„Sohasem találkoztam vele. Egyet azonban megértettem vele kapcsolatban: szerette Međugorjét. Ez a jó hozzáállás, szeretni Međugorjét és boldognak lenni azért, hogy itt élsz. Ez az, amit felismertem. Szerette és elégedett volt. Nagyon tisztelte Szűz Máriát, nagyon… És nagyon szerette az egyházat. Húsz évet töltött a nehéz időkben Ruandában és én megértem őt, hisz én öt évet voltam Burundiban, amely közel van Ruandához, jól ismerem az ottani helyzetet. Orvos volt, sok jót tett ezen a téren is. Varsó püspöke volt. És aztán idős korában, ahogyan engem is, ide küldték. Megszerett itt. Azt mondtam a plébánián: „Kérlek benneteket, hagyjátok itt Hoser érsek fényképét, hagyjátok itt.” Ez egy történet, egy szép történet egy emberről, aki ide ajándékozta az életét és meghalt. Egy szép történet és meg kell őriznünk. Mert a múltat nem kell eltörölni. Sohasem szabad eltörölni. A ferences atyák a plébánián megmutatták nekem, hogy milyen sok ember halt meg az elmúlt időben, nem is oly rég, vértanúhalált haltak, sok embert megöltek. Ez a történelem. Sohasem felejthetjük el, hogy ennek a történelemnek a gyümölcse vagyunk. Én már csak azután jöttem ide, miután Hoser érsek atya három, négy, öt évet dolgozott itt. Jól dolgozott, olyan értelemben is, hogy életét adta Međugorjéért.”
Idén is, augusztus elején tartják Međugorjéban a Mladifestet, amelyre több tízezer fiatal érkezik szerte az egész világból. A fiatalok hangsúlyozzák, hogy különösen a szentségimádás és a szentmise éritette meg őket, amelyen több, mint 500 pap koncelebrált szerte a világból. Az utóbbi években a fiatalokkal együtt Međugorjéban a Mladifesten jelen voltak egyházi méltóságok is, akik üzenetet intéztek a fiatalokhoz. Így lesz ez az idei Mladifesten is?
„Van itt egy szervező csapat, akik jól végzik a dolgukat. Beszéltünk a fiatalok augusztusi találkozójáról és úgy tűnik nekem, hogy két évvel ezelőtt, amikor még nem volt covid, több, mint 50 ezer fiatal volt itt egy egész héten át. És mindig azt a kérdést tesszük fel: Miért jöttek? Imádkoztak, sokan böjtöltek, előadásokat hallgattak, részt vettek a szentségimádáson éjjel és nappal. Miért történik mindez? És ők fiatalok, szerte az egész világról. Miért történik ez? Miért jönnek ide a fiatalok? Kivel szeretnének találkozni? Semmi kétség, az Úr Jézussal.És Szűz Máriával, kétség nélkül. És mi, mi hogy tudunk együttműködni Jézussal és Szűz Máriával, hogy ezeknek a fiataloknak segítsünk a velük való találkozásban? Az arsi plébános megértett egy mély dolgot: ezrek jöttek hozzá gyónni, tizenöt, tizennyolc órát gyóntatott naponta és ezt mindig jól, nyugodtan, békességben, higgadtan, meghallgatva mindenkit és mindent, szépen fogadta őket. Megértette, hogy nem ő hívta meg ezeket az embereket, hanem az Úr Jézus, de ő volt az eszköz, aki által ezek az emberek találkoztak az Úr Jézussal. Tehát, itt volt az Úr Jézus, mindezek az emberek és ő, mint eszköz. Megértette, hogy értékes eszköz volt, nagyon értékes eszköz, lelki és emberi módon is. Mindig mindenkit szépen fogadott. Nekünk is így kell tennünk. Ki hívja ezeket a fiatalokat? Nem mi. Ki hívja őket? Az Úr Jézus, Szűz Mária által, ez nagyon fontos. És mi? Mi eszközök vagyunk. Nyitottnak, elfogadónak és vidámnak kell lennünk, annak tudatában, hogy értékes és hasznos eszközei vagyunk annak, hogy mások találkozzanak az Úr Jézussal.”
Most, hogy megérkezett ide, Međugorjéba, milyen tervei vannak, mit fog elsőként tenni?
„Nézze, nagyon egyszerű. Én magam sem számítottam arra, hogy ide küldenek. Ha ide küldött az Úr, Szűz Mária, a pápa, az egyház, akkor annak meg van az oka, amit én nem tudok. Az első dolog az együttműködés, az együttműködés. Együttműködni a ferences atyákkal, akik itt sokat dolgoznak, együttműködni a mostari püspökkel, aki az egyház ezen részének püspöke, együttműködni a laikusokkal, akik jól dolgoznak itt… Együttműködni. Ez az első dolog, amit tennem kell. Az együttműködés azt jelenti, együtt dolgozni, együtt kell dolgoznom velük. Mert együtt sok jót lehet tenni. Ez az első dolog, amit tenni fogok. Továbbá, imádkozni, imádkozni, imádkozni, mert ima nélkül üresek vagyunk, üresek vagyunk. Édesapám, aki csak írni és olvasni tudott, szegény ember volt, soha semmit nem mondott nekem. De egyszer, amikor már pap voltam, azt mondta: „Tudod-e, hogy miért nem olyan jók a mostani papok? Mert nem imádkoznak.” Édesapám, aki soha nem mondott nekem semmit, azt mondta: „Mert nem imádkoznak.” Megértettem valamit az ő alázatából és szegénységéből: a mi erőnk az imádságban van. Mert mi, ahogyan már mondtam, csak képviseljük az Úr Jézust, de kiinduló pontunk, a mi alapunk az Úr Jézus. Ima nélkül üresekké válunk. Ezért kell imádkozni. És aztán megtenni azt, amit meg kell tennem. Félelem nélkül.”
Érsek atya nagyon köszönöm a beszélgetést és minden üzentet, amelyet a nézőkhöz és a hallgatókhoz intézett. Őszintén remélem, hogy ez Önnel egy szép együttműködés kezdete, most, hogy megérkezett Međugorjéba. Az imádság legyen ereje és erőforrása a međugorjei plébánia híveinek és zarándokainknak.
„Köszönöm, nagyon köszönöm. Köszönöm mindnyjájatoknak, köszönöm mindazt, amit az egész világért tesztek. Sok embert megszólítotok, olyanokat is, akikhez mi nem jutunk el, de ily módon eljuttok hozzájuk. Sokan hallgatnak benneteket. Nagyon köszönöm, köszönöm az alkalmasságotokat, mert úgy tűnik nekem, hogy jól dolgoztok. Azt láttam, hogy nagy szakértelemmel dolgoztok, és így kell. Köszönöm, az Úr és Szűz Mária áldjon meg benneteket. Köszönöm.”
