Dátum: 14.11.2013.
Don Romano Nardin és don Mario Dall'Arche az olaszországi Vittorio Veneto-i püspökség papjai, valamint Bruna Calesso zarándoklatszervező, aki már 140. alkalommal zarándokolt Međugorjéba, most együtt érkezett. Don Romano ez alkalommal zarándok csoportok lelki kísérőjeként érkezett, és a következőket mondta e csodálatos küldetésről: „A pap számára nagy kegyelem eljönni erre a helyre, mert tanúságot tehet a sok lelki gyümölcsről, amelyet hívei megélnek. Međugorjéról 1982/83-ban hallottam és 1986-ban jöttem el először. Akkor a csoport lelki kísérőjeként jöttem, és ha nem tévedek, akkor ez a tizenharmadik jövetelem a Béke Királynőjéhez.” Valóban láthatóak a plébániáján a međugorjei jelenések gyümölcsei és erről tesznek tanúságot más plébánosok is saját híveik körében: „Az emberek Međugorjéban a hit erős tapasztalatát élik meg és ez megnyilvánul abban is, hogy sokan, akik ritkán jártak szentmisére, a međugorjei zarándoklat után rendszeresen résztvesznek a szentmiséken. Erőteljes változás látható a hívők életében” – hangsúlyozza don Romano. Don Mario már 46 éve pap. 1983-ban vagy 84-ben járt először Međugorjéban: „Rossz utakon utaztunk, útjelző táblák sem voltak, amelyek mutatták volna az utat Međugorje felé, ezért nagyon nehéz volt megtalálni, az emberek azonban mégis jöttek. Az élet egyszerűsége nagyon megérintett Međugorjéban és valóban látszott, hogy az emberek buzgón vesznek részt a szentmisén, és megélik ezt a tapasztalatot, amely ajándékként adatott számukra. Ez nagy hatással volt rám! Minden nap szentmise, amelyen a helybéliek aktívan részt vesznek. Számos zarándok megtéréséről tettem tanúságot, láttam, hogy a fiatalok megváltoznak. A fiatalokra különös hatással volt a Mladifest és egyre többeket vonzott.” Don Romano és don Mario néhány pappal együtt érkezett, akik szintén Bruna Calesso asszony zarándokcsoporthoz tartoztak, aki évek óta vezet zarándokokat erre a kegyhelyre. Bruna 1983. karácsonyán látogatott ide először. „Egy pap, aki családi barátunk meghívott, hogy nézzem meg a međugorjei képeket” – meséli Bruna és hozzáteszi: „Minden megérintett, ezért kerestünk egy szállást Međugorjéban, és 1984. februárjában két autóval indultunk el. Férjemmel és lányaimmal jöttem, a barátaink a másik autóban voltak. Nagyon hideg volt, fújt a bora szél. Az első személy, akivel találkoztunk fra Slavko Barbarić volt. Tizenketten voltunk és megkérdezte honnan jöttünk, majd ezután elvitt bennünket a plébániára és teával kínált. Két hónappal később újra eljöttem a barátnőimmel, most pedig 140. alkalommal vagyok itt. Međugorje megváltoztatta az életemet, találkoztam az Úrral. Addig is keresztény voltam, jártam templomba, de csak megszokásból. Itt találtam rá az Úrra, és elkezdtem Őt jobban megismerni és követni, és megismertem a Szűzanyát is.”
