Mons. Henryk Hoser húsvéti köszöntője

Dátum: 11.04.2020.

Kedves paptestvérek, szerzetesek és szerzetesnők!

Kedves zarándokok és a Medjuogrjei Plébánia hívei!

Kedves Testvéreim!

 

Az elmúlt időszakban mintha,szinte az egész világban megállt volna a társadalmi élet. Fájdalmas és hihetetlen időket élünk, amelyben számos szokásunk megváltoztatása mellett, le kellett mondanunk a normális élet kínálta mozgásszabadságunkról és a közösségi, baráti összejövetelekről, de ezzel együtt a liturgikus ünneplésről is. Mindenképp a legfájdalmasabb böjt „az eucharisztikus böjt”, áldozat, amelyet a mások iránti szeretet kér tőlünk.

 

Többé-kevésbé ehhez hasonlít ma Međugorje is. A békességbe és a kissé megbotránkoztató csendbe merül el, az üres zarándokutakkal, befogadó helyekkel és a templom bezárt ajtajával.

 

Lehetőséget ad ez számunkra arra, hogy erőteljesebben és mélyebben éljük át és éljük meg a Nagyhetet, Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának titkát. A saját és a mások bajaiban, új fényben tekintünk Krisztus arcára: ártatlanul vádolt és halálra ítélt, megvert, megkínzott, leköpdösött, minden emberi méltóságától megfosztott.

 

Mit érzett az Úr? Mérhetetlen testi fájdalmat élt át, de sokkal nagyobb volt lelkének szenvedése. Az Olajfák hegyén – a Getszemáni kertben – vérrel verejtékezett, látva a világ bűneit és saját kereszthalálát, amely várt rá.

 

Különösen fájt számára az elhagyatottság. Mindenki elhagyta, mindannyian elmenekültek. A magány szörnyű érzése járta át. Elhagyatva az emberektől, a Mennyei Atyától is elhagyatva érezte magát; ezért kiáltott fel a kereszten: „Istenem, Istenem miért hagytál el engem?” Jézus e szörnyűség egész ideje alatt tudatában volt Szolgai küldetésének. Csak másokra gondolt: az apostolokra, a síró asszonyokra, a mellette keresztre feszített gonosztevőkre, az egész világra: olvassuk el Jézus hét szavát a kereszten!

 

A világ ma is szenved. Sokan meghalnak, sok az elhagyatott, az egyedül élő, mások az anyagi javak hiányával küzdenek, sokan mozgáskorlátozottak. Ezért, legyünk hát szolgákká mi is! Kölcsönösen segítsük egymást. Segítsünk az időseknek, a szegényeknek, azoknak, akik a család, a gyermekek segítsége nélkül élnek, segítsük az özvegyeket. A magányt és az elszigetelődést nem csak családunkban csökkenthetjük, de szomszédjainkban és azok körében is, akik a közelünkben élnek.

 

A halál és a temető csendje után jön a Feltámadás. A járvány után elérkezik a normális életbe való visszatérés, de már más módon: az életért való hálaadás ideje lesz, annak minden pillanatáért, visszatérés a nyitott templomokba és az intenzív szentségi életbe.

 

Testvéreim!

 

A járvánnyal szemben erős fegyverrel rendelkezünk: buzgó és állhatatos ima. A međugorjei templomban, amely ideiglenesen a külső csendbe merült, az ima lángja nem aludt ki. A međugorjei papokkal, szerzetesekkel és szerzetesnőkkel, a különböző közösségekkel és a plébánia híveivel minden estea közösségi médián keresztül imaközösségben lehettek, így alakítva „kicsi templommá” otthonotokat.

 

Áldásommal erősítelek és mindennapi imáimban megemlékezem rólatok és szándékaitokról. Mindnyájatokat a Feltámadt Krisztusra és Mária, a Béke Királynője oltalmára bízlak.

 

+ Henryk Hoser sac

Apostoli vizitátor