Dátum: 26.02.2021.
A nagyböjti időben a Međugorjei Plébánia és a Mir Međugorje Információs Központ (ICCM) szerdánként Nagyböjti elmélkedésekre hív. Az első elmélkedésben fra Marinko Šakota, Međugorje plébánosa beszélt a böjtről, majd második katekézisében folytatja a böjtről való elmékedést „A böjt lelki és szellemi dimenziói“ címmel.
Az elmélkedés az alábbi linkre kattintva hallgatható: https://www.youtube.com/channel/UCrOK5mcyGnmBqZ0a6-hgaDQ/live
A továbbiakban az elmélkedéseket fra Stanko Mabić és fra Ante Vučković készíti elő.
A Béke házában a böjtös lelkigyakorlat egyik résztvevője a következőt kérdezte Slavko Barbarić atyától: „Slavko atya, Ön azt mondja nekünk, hogy a böjt segít rátalálni a békére, de amikor én böjtölök ideges vagyok, haragszom a családtagjaimra, a feleségemre és a gyermekeimre. Nem lenne jobb, ha nem böjtölnék és akkor nem lennék ideges, mintha böjtölök és ideges leszek?“ Slavko atya ezt válaszolta: „A legjobb az, ha böjtölsz és nem leszel ideges.“ Majd hozzátette: „Ha a világban csak azok az emberek lennének idegesek, akik böjtölnek, akkor kevés ideges ember lenne a világon.“
Tehát, mi van azokkal, akik nem böjtölnek, de idegesek, haragszanak másokra, káromkodnak...? Nem a böjt tesz bennünket idegessé és békétlenné, inkább segít felfedezni idegességünk és békétlenségünk okát.
A Béke Királynője arra tanít bennünket, hogy a böjt a békét szolgálja az emberi szívben, a családban és a világban. „Ma is arra hívlak benneteket, hogy imádkozzatok és böjtöljetek a békéért. Kicsi gyermekeim, ahogyan már mondtam, most megismétlem, csak imával és böjttel háborúkat lehet megállítani. A béke Isten drága ajándéka. Kérjetek, imádkozzatok és megkapjátok.“ (2003.2.25.)
A böjtről való gondolkodásban abból a tényből indulunk ki, hogy az embernek ételre és italra van szüksége. Jézus sem gondolja azt, hogy az embereknek csak lelki táplálékra van szükségük. Ellenkezőleg, Ő mélyen együtt érzett az emberekkel, akik lelki éhségük miatt eljöttek, hogy hallgassák Őt a pusztában. „Azokban a napokban, amikor ismét nagy tömeg volt együtt és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és azt mondta nekik: 'Sajnálom a tömeget, mert íme, már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. Ha étlen bocsátom haza őket, ellankadnak az úton, mert egyesek messziről jöttek közülük.'“ (Mk 8,1-3) Ugyanígy, amikor életre keltette Jairus leányát, nem feledkezett meg testi szükségletéről sem. „Ő pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; majd szólt nekik, hogy adjanak a lánynak enni.” (Mk 5,43)
A böjtölésünkkel (az ételről és az italról való lemondással) nem tekintjük értéktelennek az ételt és az italt, mert azok Isten ajándékai! Újra felfedezzük azokat, mint ajándékokat!
Azonban, ahogyan a testnek szüksége van ételre és italra, a léleknek is szüksége van mindezekre, mert az ember nemcsak test és nem is csak erre a világra teremtetett. Ezért Jézus a sátánnak, aki azt akarja mondani neki, hogy csak a testnek van szüksége táplálékra, ezt válaszolja: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik.” (Mt 4,4) Ezért a böjtben nem állunk meg a felszínen, a testről való gondoskodásnál, hanem belépünk a bensőnkbe és a lelkünk egészségével foglalkozunk.
A megszokások és a megkötözöttségek miatt kialakul bennünk a kényszer, hogy többet együnk és igyunk, mint amire szükségünk van, valamint, hogy olyan dolgokat gyűjtögessünk, amelyekre nincs szükségünk. Azt gondolhatjuk, hogy minden rendben van velünk, szabadok vagyunk, miközben szokásaink és ragaszkodásaink rabjaivá váltunk, amelyek azt súgják: „El kell venned; muszáj alkoholt innod; valakinek kell lenned mások szemében; szerencsejátékot kell játszanod; a televíziót és a mobiltelefont kell nézned; még többre és többre van szükséged…” A dolgokhoz való ragaszkodásaink kényszere alatt állunk: „Vidd el innen ezt a süteményt a szemem elől! Nem tudok úgy ránézni, hogy ne vegyek belőle. Vidd a szemem elől azt a cigarettát! Nem tudom megállni, hogy ne gyújtsak rá. Tűnj a szemem elől! Nem tudlak sem nézni, sem hallgatni, mert ideges leszek.”
Mi a megoldás? Elmenekülni a dolgoktól és az emberektől vagy eltávolítani őket önmagunktól? A böjt a kitartásra tanít bennünket! Slavko atya álláspontja: „Aki megtanul élni a dolgokkal, az tud élni az emberekkel is.”
A böjt kiút a rabságból a szabadságra, a lemondásokon keresztül. „Ti, kicsi gyermekeim, szabadon választhattok a jó és a rossz között. Ezért hívlak benneteket: imádkozzatok és böjtöljetek.” (2008.1.25.) Ha az ember megtanul a böjt által úgy élni a dolgokkal, hogy ne vegye el mindazt, amit felkínálnak neki, vagy amit megkíván, alkalmassá válik az életre, türelmes lesz az emberekkel akkor is, ha elfogja az idegesség vagy a harag…Így növekszik bennünk a benső erő, mert tanuljuk a türelmet és a várakozást. És pontosan ezt a benső erőt (türelem, várakozás; nem elvenni azonnal azt, amit megkívánunk; kitartani a reményben, akkor is, ha nehéz) a mai ember könnyen elveszíti. A benső erő gyengülése által alkalmatlanná válunk arra, hogy legyőzzük a nehézségeket, amelyekkel az életünk folyamán találkozunk (az egyetemen, a családban, a munkahelyen, amikor keresztet kapunk…).
Miből látható a veszteség, vagyis lelki erőnk hiánya? „Például, ha nehéz helyzetbe kerül, azonnal kétségbeesik… Sokan drogfogyasztókká válnak, mert nincs lelki erejük, hogy ellenálljanak a kábítószernek.” (fra Slavko B.)
A lelki erősség vagy gyengeség különösen megmutatkozik a házastársak között. „Senki sem házasodik meg olyan emberrel, akit nem szeret. Mégis sok a válás. Miért? Lehet, hogy nem tudja elviselni házastársát egy különleges helyzetben. Nincs erejük elviselni a másikat, megbocsátani neki, és így felbomlik a család.” (fra Slavko B.)
Ha az ember megtanul a böjt által az anyagi javakkal úgy bánni, hogy ne váljon rabjukká, hogy türelmesen várakozzon akkor is, ha nem áll minden rendelkezésére; hogy ne vegyen el mindent, amit megkíván, akkor alkalmas lesz az életre, türelmes lesz az emberekkel, akkor is, ha látja hiányosságaikat, gyengeségeiket, hibáikat. Ha meglátja a másik szemében a szálkát, azt nem a harag és az idegesség perceiben, a kisértés idején akarja kivenni.
Simone Weil írja: „Lehetséges, hogy a káros szenvedély, a romlottság és a bűncselekmény szinte miden esetben az ember abbéli próbálkozását mutatja, hogy legyőzze a szépséget, hogy legyőzze azt, amit csak szemlélni kellene. Éva kezdte ezt el. Ha ő azzal, hogy megette azt a gyümölcsöt az ember elesését okozta, akkor az emberiség megmentéséért ellentétes viselkedésre lenne szükség, vagyis a gyümölcs szemlélésére, anélkül, hogy megennénk.”
Ebbe az irányba kell haladni a böjt tekintetében a gyermekek és a fiatalok nevelése során is. A gyermekeknek nem úgy kell böjtölniük, mint a felnőtteknek kenyéren és vízen, de jó, ha a szülő ezt mondja a gyermekének: „Ez a csokoládé a tiéd. Ma péntek van, ezért ne ma edd meg. Tedd el holnapra.” Így tanítod meg arra a gyermeket, hogy türelmes legyen, tudjon várni, hogy ne elégítse ki azonnal minden vágyát.
Jézus azt kéri a tanítványoktól, hogy csak két ruhájuk legyen, mert annyi szükséges. De nem több! A böjt által megszabadulunk a vágy kényszerétől, és nem engedjük meg, hogy az uralkodjon rajtunk. „Kapcsoljátok ki a televíziót és hagyjatok fel azokkal a dolgokkal, amelyek nem válnak a hasznotokra.” (1986.2.13.) A böjt révén megerősödik bennünk az a szó, hogy „elég”: Elég a függőségekből és a kényszerekből! Így növekszik bennünk a benső szabadság, aminek következtében máshogyan tudunk viszonyulni a kényszerhez és azt mondhatjuk: Nem kell alkoholt innom, nem kell szerencsejátékot játszanom, nem kell káromkodnom, nem kell idegesen reagálnom, enélkül is tudok élni…
Diogenész, a filozófus kenyeret és lencsét evett. Meglátta őt, egy másik filozófus, aki bőségben élt, mert behízelegte magát a királyhoz. Arisztipposz azt mondta neki: „Tanuld meg alárendelni magadat a királynak, és akkor nem kell ezen a nyomorúságos eledelen élned, kenyéren és lencsén.” Diogenész ezt válaszolta: „Tanulj meg kenyéren és lencsén élni és akkor nem kell alárendelned magadat a királynak.”
A Béke Királynője arra figyelmeztet bennünket, hogy létezik a Gonosz, le akar igázni bennünket, de arra is tanít minket, hogy ellen tudunk állni a Gonosz erejének. „A sátán megpróbálja rátok kényszeríteni hatalmát. Ne engedjétek meg neki. Maradjatok erősek a hitben, böjtöljetek és imádkozzatok. (1981.11.16.)
Milyen értelemben segít a böjt a sátán elleni harcban? „Nagy Szent Gergely észrevette, hogy az ördögnek mivel csak lélek, nincs szüksége anyagi gazdagságra, ezért azt örömmel átengedi nekünk. Nagylelkűségének egyetlen célja van, mégpedig az, hogy könnyebben hatalmába kerítsen bennünket: megteheti ezt az anyagi javainkon keresztül: odakötözve tud tartani bennünket azokhoz a dolgokhoz, amelyekhez egyébként is kötődünk. A legjobb lelki védelem tehát a lemondás a világi javakról. A legerősebb páncélunk a mezítelenség.” (Fabrice Hadjadj)
A böjt segítség a mezítelenség megszerzésében. Böjtölni azt jelenti lemezítelenedni, elhagyni mindazt, amibe kapaszkodtunk, amiben bizakodtunk, amivel bebiztosítottuk magunkat és mind nagyobb bizalommal átadni magunkat Istennek. A Kígyó ellen (a Gonosz szimbóluma), amely mezítelen, nem harcolhatunk felöltözve – a dolgoktól, az egonktól függve –, csak mezítelenül.
Böjtölve egyrészről „nem”-et mondunk a dolgok birtoklásából fakadó rabságára és a sátánra, másrészt „igen”-t mondunk Istennek és a szabadság mellett döntünk. „Ebben az időben szeretném, hogy különösen azokról a dolgokról mondjatok le, amelyekhez kötődtök és lelki életetek kárára vannak. Ezért, kicsi gyermekeim, teljesen döntsetek Isten mellett és ne engedjétek meg a sátánnak, hogy belépjen életetekbe azokon a dolgokon keresztül, amelyek lelki életetek kárára vannak.” (1990.2.25.)
Így megértjük, hogy a böjt nemcsak harc a Gonosz ellen, hanem segít bennünket abban, hogy megerősödjön a hitünk és a bizalmunk Istenben. „Szeretném szívből megköszönni nagyböjti lemondásaitokat. Arra szeretnélek biztatni benneteket, hogy nyitott szívvel továbbra is böjtöljetek. Böjttel és lemondással, kicsi gyermekeim, erősek lesztek a hitben.” (2007.3.25.) „Drága gyermekek, ebben az időben imádságra, böjtre és lemondásra hívlak benneteket, hogy erősek legyetek a hitben.” (2021.1.25.)
A böjt segít különbséget tenni a szükséges és a szükségtelen között, a mértékletesség és a kapzsiság között. Vannak olyan dolgok, amelyek szükségesek az élethez: étel, ital, ruházat, tető a fejünk felett… Azonban vannak felesleges dolgok is. A kapzsi mohóság hajtja az embert a „még több” megszerzésére és ez vakká teszi őt mindarra, amije már van.
A böjt és ima szemináriumon egy lány megértette, hogy a szekrényei tele vannak tömve ruhákkal. Némelyiket csak egyszer-kétszer vett fel, de a megszerzésük vágya miatt szüleinek sokszor a „szemét vájta”. Kenyeret és a vizet fogyasztva megnyílt a szeme arra, hogy felfedezze mindazt a felesleget, amelyet korábban nem látott.
A Béke Királynője a böjtre hív bennünket, hogy megnyissa szemünket arra a sok ajándékra, amelyet Isten minden nap ad a számunkra. „Ebben a kegyelmi nagyböjti időben arra hívlak benneteket, hogy nyissátok meg szíveteket az ajándékokra, amelyeket Isten szeretne adni nektek. Ne legyetek zárkózottak, hanem imádsággal és lemondással mondjatok Igent Istennek és Ő bőségesen meg fog ajándékozni benneteket. Ahogyan tavasszal a föld megnyílik a mag számára és százszoros termést hoz, úgy Mennyei Atyátok is bőségesen fog megajándékozni benneteket.” (2006.2.25.)
„Az élethez kevés, nagyon kevés szükséges” mondta Szent Leopold Bogdan Mandić. Böjtölve felfogom: „Nem kell sok minden az élethez. Nem kell sok nekem ahhoz, hogy boldog legyek.” A böjt szerénységre és egyszerű életmódra tanít bennünket, ezzel pedig a szabadít. „Jobb kenyeret enni vízzel, mint pitét enni rosszkedvvel.” (A. Szolzsenyicin)
Szent Pál példa arra, hogy az ember a nehézségek ellenére is lehet elégedett. „Nem az ínség mondatja ezt velem, hiszen megtanultam, hogy beérjem azzal, amim van. Tudok szűkölködni és tudok bővelkedni is; mindenütt mindent megszoktam: tudok jóllakni is, éhezni is, bővelkedni és nélkülözni is. Mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad.” (Fil 4, 11-13).
Ha előfordul, hogy több van a szükségesnél, akkor veszélybe kerülhet a lelki életünk, mert megszokhatjuk azt és előfordulhat, hogy nem látjuk azt, amink van, és felerősödik bennünk az az érzés, hogy még több kell. Mindez vakká tesz bennünket arra, ami fontos az életünkben. Így nem látjuk többé azt az „egy szükségeset”, amelyről Jézus beszél Mártának és azt az „egy hiányzót”, amelyről a gazdag ifjúnak beszél.
A böjt hasonlít az ablatio cselekedetéhez, amikor a szobrász vésője eltávolítja a felesleges darabokat, mindazt, ami nem szükséges, hogy eljusson ahhoz az alakhoz, amelyet ő már lát a kőtömbben. A böjt ablatio, eltávolítás, a szükségtelen dolgok elhagyása, amelyek sokszor lekötik a figyelmünket és elveszik az időnket attól, hogy felfedezhessük mindazt, ami fontos és egyedül szükséges az életben. A böjt kitartás Máriával, aki Jézus lábánál ült, nézte és hallgatta őt.
Böjtölve megismerjük Istent és ráébredünk Isten irántunk való nagy és mély szeretetére. „Ezért kicsi gyermekeim, fegyverkezzetek fel imával és böjttel, hogy tudatában legyetek annak, mennyire szeret benneteket Isten és teljesítsétek Isten akaratát.” (2008.10.25.)
Azonkívül, hogy megismerjük Isten irántunk való szeretetét, a böjttel felébred bennünk az Isten iránti szeretet, az Isten utáni éhség és a vágy, hogy akaratát teljesítsük. Jézus jó példája az ilyen vágyakozásnak az Atya közelségére és akaratának teljesítésére: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az ő művét.” (Jn 4,34)
A Béke Királynője arra tanít bennünket, hogy a böjt értelme az, hogy közeledjünk Jézushoz. „Ma is böjtre és lemondásra hívlak benneteket. Kicsi gyermekeim, mondjatok le arról, ami akadályoz benneteket abban, hogy közelebb legyetek Jézushoz.” (1998.3.25.) „Kicsi gyermekeim, szeretnélek mind közelebb vinni benneteket Fiamhoz, Jézushoz, ezért imádkozzatok és böjtöljetek.” (2004.7.25.)
A böjt értelme a Jézus, a Vőlegény utáni vágy, a hozzá való közeledés. „János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Odajöttek néhányan, és megkérdezték Jézustól: »Miért böjtölnek János és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?« Jézus így felelt: »Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Amíg náluk van a vőlegény, nem böjtölhetnek. Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt: akkor majd böjtölnek, azon a napon.” (Mk 2, 18-20)
Szükségünk van a böjtre, mert sok dolog elragadja tőlünk a Vőlegényt, mert sok minden eltávolít bennünket Jézustól és az imától. Azért böjtölünk, hogy visszatérjünk Jézushoz, hogy bensőleg, szívvel közel legyünk hozzá és hasonlóvá váljunk hozzá.
Jézus arra tanít bennünket, hogy a böjtölésnél fontos, hogy ne az emberek szeme láttára tegyük, hanem kizárólag Istennel való személyes kapcsolatunk kifejezésére. „Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.” (Mt 6,16-18)
Ha Isten előtt böjtölünk, aki lát bennünket a rejtekben is, nem pedig az emberek előtt, akkor böjtölésünk az emberekért való cselekedetté válik. Felébred bennünk a szeretet a szükséget szenvedő emberek iránt. Ha nincs bennünk szeretet az emberek iránt, akkor az világos jel arra, hogy megtérésre van szükségünk.
A böjttel legyőzzük önmagunkat, de nem úgy, hogy saját erőnkkel vívjuk ki a győzelmet – amellyel talán még inkább megerősödne az egonk –, hanem, hogy még jobban átadjuk magunkat a Szentléleknek, hogy ő vezessen, ihlessen és alakítson bennünket.
