Dátum: 15.03.2021.
A megpróbáltatásról fogunk elmélkedni, de előtte szeretném világossá tenni a MEGPRÓBÁLTATÁS ÉS A KÍSÉRTÉS KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉGET. Sokan összekeverik ezt a két fogalmat. A megpróbáltatás Istentől jön, Isten próbára teszi, megvizsgálja a hűségünket. Ezeknek a megpróbáltatásoknak a célja mindig az élet, Isten méginkább bevezet bennünket az életbe. A kísértés a sátántól jön. A sátán ezen kísértés által rá akar szedni bennünket és a halálba akar taszítani.
Hogyan különböztessük meg a megpróbáltatást a kísértéstől? Létezik sok paraméter, de azt említeném, ami első pillanatra a szemünk elé tárul: A megpróbáltatás, amely Istentől jön első tekintetre ellenszenves, nehéz, elképzelhetetlen, nem kívánt, szeretnénk elmenekülni előle... A kísértés, amely a sátántól érkezik mindig szép, vonzó, csábító, tekintetre elfogadható, de ha elfogadjuk a halál előszobája lesz számunkra.
A bibliában nagyon sok példát találunk. Az egyik legjobb példa a megpróbáltatásra az, amikor Isten ezt mondja Ábrahámnak: Vedd fiadat Izsákot és áldozd fel (vö. Ter 22, 1). Mit gondoltok, hogyan érezhette magát Ábrahám? Legszívesebben azt mondta volna: Én ezt nem tudom megtenni. Ha Isten azt mondta volna Ábrahámnak: Vétkeztél, vagy menj és add értem az életed! – ez nem jelentett volna problémát a számára. De az igen, hogy neki atyai kezével kell feláldoznia a fiát. Az ilyen megpróbáltatás olyan fájdalmas, ellenszenves, hogy a lehető legmesszebbre szeretnénk menekülni előle.
Amikor kísértésről van szó, akkor az mindig édes és vonzó. A sátán azt mondja Évának: Nézd azt a fát. Ha eszel e fa gyümölcséből, olyan leszel, mint az Isten! Ezt suttogta a fülébe... És a szentírás mondja: Éva nézte ezt a fát és hallgatott a sátán szavára, a kísértés szavára; az ő szemében olyan csábító, vonzó és szép volt, hogy megkóstolta (vö. Ter 3, 1-7).
„Széles a kapu és tágas az út, amely a pusztulásba vezet“ (Mt 7, 13) mondja Jézus. Ez a kapu vonzó, szép és széles, sok ember megy rajta keresztül, míg a szűk kapu Isten Országába vezet, és a kicsi, szűk kapunál az embernek alázatosan meg kell hajolnia (vö. Mt 7, 13-14). Jézus azt mondja, hogy kevesen választják ezt a kaput. Itt hangsúlyoznám ki a megpróbáltatás és a kísértés közötti különbséget. A kísértő így szól hozzánk: A széles, tágas kapun menjünk át, ott, ahol kellemes és vonzó számunkra. Első tekintetre ellenszenvesnek tűnik az, ahol alázatosan meg kell hajolnunk, de ha elfogadjuk, belépünk Isten Országába.
A bibliát olvasva, láthatjuk, hogy Isten mindig próbára teszi az embert. Szüntelen megpróbáltatásnak vagyunk kitéve. A bibliában gyakran olvashatjuk, hogy Isten megpróbáltatásnak veti alá az embert, egy meghatározott cél érdekében. A megpróbáltatásnak három egyértelmű célja lehet.
Az első az, hogy Isten próbára teszi az ember hűségét. Tóbiás könyvében olvashatjuk, hogy Rafael angyal azt mondja Tóbiásnak: Megbízást kaptam, hogy próbára tegyem a hitedet. „Nem a magam akaratából jöttem, hanem Isten akaratából“ (Tób 12, 18). Tehát, Isten elküldte Rafaelt Tóbiáshoz, hogy próbára tegye a hitét.
A második cél, Isten megvizsgálja az emberi szívet, hogy „lássa“, mit rejt.
A harmadik cél, hogy megtisztítsa az embert. A Bölcsesség könyvében olvassuk: Isten az igaz embereket „próbára tette, és magához méltónak találta őket. Megvizsgálta őket, mint az aranyat a kohóban“ (Bölcs 3, 5b-6a) és méltónak találta őket.
Feltehetjük azt a kérdést, hogy miért tesz próbára bennünket Istenünk? Miért teszi próbára Ábrahámot? Ábrahám kilencvenes éveiben volt, amikor Izsák született. Ez óriási öröm volt és hálaadás Istennek. Mire Izsák felnő, addigra Ábrahám meg fog halni és a fia lesz az örökös. Most még kicsi. Meg kell tanítani különféle tudományokra: vadászni, a csillagok járására, a nép vezetésére, különféle dolgokra, és ezért Ábrahám minden idejét fiának, Izsáknak szenteli. Elhanyagolta az újszülött fiúk körülmetélésének szertartásait és a nép vezetését. Teljesen Izsáknak szentelte idejét. Mintha már nem Isten lett volna első helyen az életében. És amikor Isten ezt észrevette, azt mondta neki: Ábrahám, fogd fiadat, Izsákot, menj vele Mória hegyére és áldozd fel (vö. Ter 22, 2). Elképzelhetjük, hogy milyen fájdalmat érzett Ábrahám, de megteszi. Fogja fiát és teljesíteni akarja Isten akaratát. Isten próbára tette és méltónak találta. Ezután Ábrahám teljesen megváltozott.
Mi volt Éva és Ádám különleges megpróbáltatása? Isten minden fát nekik adott, minden gyümölcsöt: hajtsátok uralmatok alá, egyetek, ti vagytok ennek a területnek az urai, de van egy fa... arról ne egyetek! Ez megpróbáltatás. Ha én Éva vagy Ádám helyében lennék, bár nem tudom mekkora volt a kert, minden alkalommal, amikor elmennék e fa mellett, mindig megnézném és a gyümölcseit nagyon vonzónak találnám. Ami tilos, az vonzó, kívánatos.
Amikor Éva elment e fa mellett, jött a kígyó és azt mondta neki: Vegyél, edd meg és olyan leszel, mint az Isten (vö. Ter 3, 1-7). Ez egyrészt kísértés, másrészt próbatétel. Próbatétel, mert Isten azt mondja: ne egyél! Amit Isten mond az keserű, nehéz... de, olyan szép ez a fa, szépek, tetszetősek a gyümölcsei... A kígyó azt mondja: vegyél és olyan leszel, mint az Isten. Ez kísértés. Mi a legnagyobb probléma? Amikor Éva az édenkertben volt, minden alkalommal megnézte ezt a fát és ahányszor látta egyre növekedett benne a vágy, hogy vegyen e fa gyümölcséből. Ha minden alkalommal a fa helyett az Úrra tekintett volna, arra, amit az Úr mondott neki, akkor a megpróbáltatás nem lett volna oly nagy, a kísértés pedig nem lett volna halált hozó a számára.
Isten próbára teszi népét a pusztában. Amikor Isten népét a pusztán át vezette, tudta, hogy a nép éhes és szomjas. Isten tudta ezt és rögtön, még mielőtt a nép éhezett és kért volna, adhatott volna mannát, fürjet, vizet a barlangból, de nem így tett. Megengedte, hogy éhezzenek és megengedte, hogy szomjazzanak. Próbára akarta őket tenni. Próbára akarta tenni a hűségüket, meg akarta tisztítani szívüket, amelyben az egyiptomi rabság szolgai mentalitása uralkodott. Mózes is éhes és szomjas volt, mint a népe, de ő nem zúgolódott. Mózesnek teljes bizalma volt Istenben. Tehát Isten megpróbáltatást adott nekik és ők nem voltak méltók, hanem állandóan zúgolódtak: jobb volt nekünk Egyiptomban. Igaz, hogy rabok voltunk, de volt elég ételünk és italunk, itt pedig nincs. Isten megpróbáltatást küldött rájuk, mert szeretett volna megbizonyosodni hűségükről. Ez az Isten olyan hatalmas volt, hogy szétválasztotta a Vörös tengert és legyőzte a fáraót, a legerősebb katonai vezetőt és az akkor uralkodó legnagyobb erőt. Oly sokszor megmutatta hatalmas erejét, de nekik még sincs bizalmuk benne, mert egy kicsit éhesek és egy kicsit szomjasak. Nem volt olyan bizalmuk, mint Mózesnek.
A megpróbáltatás jót tesz az embernek. A 139. zsoltár 23-24. verse így szól: „Vizsgálj meg (...) tégy próbára és ismerd meg gondolataimat, lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.“ A próféták is megpróbáltatásokat éltek meg. A megpróbáltatásban az a legfontosabb, hogy hűséges maradjak Istenhez, mert Isten tudja, hogy mit érzek. Ezt a megpróbáltatást Ő adta. Ha hűséges maradok hozzá, mérhetetlen jutalom lesz az osztályrészem.
Különösen is szemem elé kerül Jézus megpróbáltatása a pusztában és az Olajfák hegyén, a Getszemáni kertben. Jézusnál egyszerre látjuk a megpróbáltatást és a kísértést. A Szentlélek vezeti a megpróbáltatás során a pusztába, ahol 40 napig éhezik és szomjazik. Amikor átéli a tehetetlenséget és a böjt nehézségét, akkor megjelenik a sátán. Böjt, ima, Istennel való barátkozás, a Szentírás és Isten Igéjének olvasása nélkül mi sem fogunk tudni ellenállni neki. Jézus kiment a pusztába, átélte a megpróbáltatásokat és a kísértéseket, de nem azért, mert szüksége volt rá, hanem azért, hogy utat mutasson nekünk.
Ha nem elég fontos számunkra az ima, a böjt, a Szentírás olvasása, a Szentírás szavainak megjegyzése, amelyek a Szentlélektől ihletettek – nem fogunk tudni ellenállni a sátáni kísértéseknek és kitartani a megpróbáltatásokban. Amikor a sátán azt mondja Jézusnak, hogy szaporítson kenyeret, vagy valami mást mond, akkor Jézus a három kísértésnél minden alkalommal a Szentírás szavaival válaszol – Mózestől, a Törvényből és a Prófétától – azért, mert tudta a Szentírás szavait. És azért tudta, mert olvasta, az Isten Igéjén keresztül barátkozott Istennel. Ha nem olvassuk a Szentírást, ha nem barátkozunk Istennel, ha nem böjtölünk és nem imádkozunk, akkor nem lesz erőnk ellenállni, ha jön a megpróbáltatás és a kísértés, és nem lesznek Szentlélektől ihletett, megfelelő szavaink.
A nagyböjti elmélkedéseket miden szerdán az esti imaprogramot követően sugározzuk. Az e heti elmékedésben fra Stanko Mabić atya a megpróbátatásról és a kísértésről beszél, amely itt tekinthető meg az imaprogram utolsó részében 2:29 perctől.
https://www.youtube.com/watch?v=-r0KD-eCBxE
