Dátum: 05.02.2016.
A horvát férfi kézilabda válogatott nemrég az Európa-bajnokságon, Lengyelországban bronzérmet szerzett, Željko Babić szövetségi kapitány vezetésével, aki 2016. február 4-én Međugorjéba zarándokolt, hogy hálát adjon a Béke Királynőjének minden kapott kegyelemért. Találkozott fra Marinko Šakotával, Međugorje plébánosával, majd vendége volt a „Mir” Međugorje rádió műsorának. Babić tanúságot tett međugorjei tapasztalatairól és a Szűzanyáról, aki különleges helyet foglal el az életében. „1997 óta járok Međugorjéba. Nagy ajándékot kaptam, a megbocsájtás ajándékát. Kapcsolatba kerültem a Szűzanyával, és az életem elkezdett megváltozni. Mindig örömteli szívvel tértem haza Međugorjéból, itt mindig örömöt kaptam. Szükségét érzem annak, hogy hálát adjak a Boldogságos Szűz Máriának a segítségéért, amelyet az életem folyamán ad, függetlenül attól, hogy győzünk vagy veszítünk. Mindenképp visszajöttem volna Međugorjéba, hogy hálát adjak a Szűzanyának mindazért, amit nekem és a családomnak ad, függetlenül a mérkőzés eredményétől”, mondta Babić. A rádióhallgatóknak a rózsafüzérimát, a szentmisét és a szentgyónást ajánlotta. Visszatekintve a lengyelek felett aratott győzelemre, Babić azt mondta, hogy ez Međugorje csodája és hálát ad Jézusnak, amellyel nyilvánosan is megvallotta hitét: „Azt mondtam, ami a szívemben van. Megpróbálom megélni a Szűzanya üzeneteit, amennyire lehetséges, ezen nincs mit csodálkozni, a horvát nép mindig imádkozott és remélt a Szűzanyában. A Boldogságos Szűz Mária a szívemben van, segít nekem, de nem szeretném ezt hangsúlyozni, de egyszerűen szükségem volt arra, hogy ezt kimondjam. Minden alkalommal, amikor Međugorjéba jövök, érzem Isten hatalmas szeretetét, lehetőségem van szentgyónásra és arra is, hogy kérjem a Szűzanya és Jézus segítségét, hogy jobb emberré válhassak.” Babić visszatekintve a lengyelországi Európa-bajnokságra a következőket mondta: „Lengyelország kiváló tapasztalat a számomra és minden játékos számára. A fiatal játékosok kitűnő minőséget és hozzáértést mutattak, kifejezték ragaszkodásukat a horvát válogatotthoz és a horvát néphez. A bronzérem megszerzése hatalmas jutalom és nagy buzdítás mindnyájunk számára, függetlenül attól, hogy ki volt a szövetségi kapitány és ki játszott a válogatottban. Reményt adó, hogy jó munkával és lemondással el lehet érni lehetetlen eredményeket is. Én már mondtam, hogy az érem megszerzése természetfeletti esemény, Isten csodája. Nem tudom megmagyarázni miért kaptunk ilyen nagy kegyelmet, de nagyon lelkesek voltunk a mérkőzés alatt, és azt sem tudjuk meg fog-e ez valaha ismétlődni. Nem tudok és nem is szeretnék erről gondolkodni. Tanú vagyok, ahogyan mindannyian, akik láttuk, hogy csoda történt.” A kézilabdázók az Európa-bajnokság előtt meggyóntak, mondta Babić, a szövetségi kapitány, így áldással indultak Lengyelországba.
