A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe a Križevacon

Már kora reggeltől kezdve a világ minden tájáról érkező zarándokok sokasága kapaszkodott fel a Križevacra, ahová már csaknem fél évszázada zarándokolnak. Eközben a Međugorjei Plébánia hívei már csaknem egy évszázada másszák meg a Međugorje feletti hegyet, hogy megünnepeljék a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét, amelyet a Križevacon hagyományosan a Kisboldogasszony utáni első vasárnapon ülnek meg.

A kereszt felállításának ötlete a Vatikánból származott. XI. Piusz pápa azt szerette volna, hogy Krisztus halálának 1900. évfordulója alkalmából keresztet emeljenek a világ magaslatain. Ezt az ötletet karolta fel fra Bernardin Smoljan međugorjei plébános is. Az elképzelést 1934 januárjában jelentette be híveinek, és a plébánia közössége örömmel fogadta azt.
A međugorjei hívek szó szerint a saját vállukon hordták fel a nehéz terheket az akkor még Šipovacnak nevezett hegyre, és a nagy betonkereszt építése mindössze 52 nap alatt be is fejeződött. Végül 1934. március 16-án a plébános megáldotta a keresztet, és bemutatta az első szentmisét a hegyen, amelyet azóta Križevacnak neveznek.

A Križevac a Međugorjéba zarándokolók többsége számára kihagyhatatlan állomássá vált, és a helyi hívek, valamint a zarándokok minden péntek délután rendszeres keresztúti ájtatosságot végeznek a hegyen. A környező plébániákról ma is számos zarándok érkezett gyalogosan; sokan meg is gyóntak a Križevacon, miközben a felfelé vezető úton a keresztutat imádkozták. A szentmisét fra Ivan Landeka celebrálta, aki a humaci Szent Antal plébánia káplánja és a novíciusok magisztere. A szentmisén a novíciusok asszisztáltak, az énekeket pedig a međugorjei plébános, fra Zvonimir Pavičić vezette.

Fra Ivan Landeka a szentmise kezdetén felidézte azt az eseményt, amikor az Úr a Hóreb-hegyen megjelent Mózesnek, és így szólt hozzá: „Vesd le sarudat, mert szent föld az a hely, ahol állsz!”

„Ugyanez érvényes erre a helyre is, ahol most vagyunk. Sokan közületek valóban mezítláb jöttek el ide, levették a sarujukat… De elsősorban arra kaptunk meghívást, hogy bűneink saruját vessük le ezen a szent helyen. Levetni a saruját mindannak, ami méltatlanná tesz bennünket erre a szent helyre. Ezért a szentmise kezdetén, miközben hálát adunk az Úrnak, hogy ismét ezen a szent helyen lehetünk, vessük le bűneink saruját őszinte bűnbánattal, Isten irgalmáért és bocsánatáért fohászkodva” – mondta a szentmise bevezetőjében ezen a vasárnapon, szeptember 13-án a Međugorje feletti Križevacon fra Ivan Landeka.

Homíliája elején kifejtette, hogy a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe meghívás arra, hogy tekintsünk Jézus keresztjére, és figyeljük meg, mit mond nekünk, mit üzennek szent sebei, mit üzen a töviskoronája, a türelme, a mérhetetlen szeretete és jósága…
Ezt követően beszélt a kereszt építésének történetéről, amely alatt 1934 óta ünnepelnek szentmisét a Križevacon. Hozzátette, hogy ebben a misében megemlékeznek azokról, akik ezt a keresztet építették, és köszönetet mondanak nekik érte, de – mint fogalmazott – „mindenekelőtt azért a hitért és szeretetért adunk hálát nekik, amelyet átörökítettek ránk, hogy mi is ma itt, a kereszt lábánál még inkább Jézuséi lehessünk, és még inkább eltöltsön bennünket az Ő szeretete és jósága”.

Elmondta azt is, hogy ma sok zarándok – különösen a hegyen végzett keresztúti ájtatosság során – találja meg saját keresztjének értelmét, és merít erőt a mindennapi élet terheinek hordozásához…

„Mindezek olyan kegyelmek, amelyekért ma itt hálát adunk az Úrnak. Ugyanígy imádkozunk azért is, hogy az Ő szeretete, amely különösen a keresztfán ragyogott fel nekünk, mindig újra inspiráljon bennünket, hogy az Ő kegyelmével és segítségével könnyebben hordozhassuk mindennapi keresztjeinket” – mondta fra Ivan Landeka, és hangsúlyozta, hogy „mindig új lehetőség nyílik számunkra a gyógyulásra, ha tekintetünket az Úr Jézusra és az Ő keresztjére szegezzük”.

„Ezért mondta valaki nagyon szépen, hogy gyakran túlságosan is a saját keresztjeinket nézzük. Ha többet néznénk és szemlélnénk Jézus keresztjét, a mi keresztjeink sokkal könnyebbé válnának, mert ha az Ő keresztjére tekintünk, ha az Ő keresztjét elmélkedjük át, a saját keresztjeink könnyebbek és elviselhetőbbek lesznek… Maga Assisi Szent Ferenc is – akiről idén különösen is megemlékezünk, hiszen halálának 800. évfordulóját ünnepeljük – azt mondta első testvéreinek, hogy mindenekelőtt Jézus keresztjének könyvét kell olvasni. Mi is vigyük magunkkal ma erről a szent hegyről, a Križevacról ezt a fontos üzenetet: olvassuk mindig újra Jézus keresztjének könyvét, tanuljunk belőle, és merítsünk belőle erőt. Ahogyan Jézus mondja nekünk: tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál lelketek. Márpedig ez az, amire a leginkább vágyunk: nyugalmat találni a szívünknek, nyugalmat találni lelkünknek” – mondta fra Ivan Landeka, arra buzdítva mindenkit, hogy imádkozzanak a kereszt előtt, „hisz Međugorjéban a Szűzanya is oly sokszor hívott erre minket”, mert „az Úr keresztje alatt mindig megtaláljuk a szükséges lelki erőt az életutunkhoz”.

„Mindannyiunk otthonában, családjában, szobájában ott vannak a keresztek, sokan a nyakukban is hordják, de törekedjünk arra, hogy a kereszt ne csupán egy dísz legyen a falon, hanem valóban olyasvalami, amire gyakran rátekintünk, amiből inspirációt merítünk, és ahol erőre lelünk életünk útján” – buzdított fra Ivan, majd így folytatta: „Ezért jó napközben is – talán amikor sietünk, és nincs sok időnk – feltekinteni Jézus keresztjére, és azt mondani: Uram, adj nekem erőt a mai naphoz, adj erőt mindazokhoz a nehézségekhez, amelyekkel ma találkozom, adj erőt a  kereszthez, amelyet most hordozok, hogy a te keresztedtől vezetve, a te példádtól ihletve türelemmel léphessek és követhesselek téged, ahogyan hívtál engem: Aki követni akar, vegye fel keresztjét, és kövessen engem.”