FOTÓ: Ünnepélyesen emlékeztek meg a Szűzanya jelenéseinek 45. évfordulójáról Međugorjéban – A megbocsátás és az új kezdetek helye

A Szűzanya jelenései 45. évfordulójának előestéjén bemutatott esti szentmise után – amelyen hívők tízezrei és 260 pap vett részt – közös, egyórás szentségimádás következett az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus előtt, amely azután csendben folytatódott reggel 6 óráig. Ez idő alatt számos zarándok gyalogosan érkezett meg Međugorjéba, és csatlakozott a szentségimádáshoz, miközben az első, reggel 6 órakor celebrált szentmisére vártak; horvát nyelvű szentmiséket 7, 8, 9 és 11 órakor is bemutattak.

További 15 szentmisét mutattak be a külföldi zarándokok anyanyelvén, akik a következő országokból érkeztek Međugorjéba: Magyarország, Lengyelország, Németország, Ausztria, Svájc, Írország, Anglia, Kanada, USA, Franciaország, Ukrajna, Skócia, Portugália, Belgium, Hollandia, Korea, Kína, India, Csehország, Szlovákia, Spanyolország, Mexikó, Kolumbia, Argentína, Ecuador, Szlovénia, Olaszország, Dánia, Egyesült Arab Emírségek, Vietnám, Mauritius, Brazília, Románia, Trinidad és Tobago, Hong Kong, Horvátország, valamint Bosznia-Hercegovina.

Bár az út miatt fáradtak voltak, a zarándokoknak mégis volt erejük letérdelni az Oltáriszentség és a Szűzanya előtt, és itt a világnak ebben a gyóntatószéke előtt sorba állni a szentgyónáshoz, megvallani bűneiket, és még egyszer elindulni egy új élet felé. Homíliájában a Hercegovinai Ferences Rendtartomány provinciálisa, fra Jozo Grbeš is kiemelte, hogy Međugorje a megbocsátás és az új kezdetek helye, és ez az, ami olyan különlegessé teszi.

„Ez az Egyháznak az a helye, ahol püspök és pap, hitetlen és a keresés útján járó ember, a mezítlábas szenvedő, mindnyájan az igazság és az értelem útján járnak. Mindannyian keresők” – mondta fra Jozo, aki a Szűzanya jelenéseinek 45. évfordulóján a međugorjei Szent Jakab templom szabadtéri oltáránál az ünnepi esti szentmisét vezette, amelyen 397 pap koncelebrált, miközben további papok tucatjai gyóntatták a világ minden tájáról érkezett hívőket.

Homíliájában elmondta, hogy a hívők számára ez a megtérés, a gyónás, az imádság és a mély, személyes Isten tapasztalat helye. A hitetlenek számára – mint fogalmazott – ez a lehetetlen, a különös dolgok és a kérdések helye, ahová az emberek nemcsak hittel, hanem kétségekkel, kíváncsisággal, és szinte mindannyian sebekkel és krízisekkel érkeznek.

„A tanúk számára Međugorje leginkább azoknak a tanúságtételeknek a helyeként értelmezhető, akik az életükkel bizonyítják, hogyan tértek észhez az elveszettek, hogyan újultak meg a házasságok újra a szeretetben, hogyan változtatták meg az életüket a függőségben élők, hogyan bocsátottak meg mély sebeket azok, akik korábban nem bocsátottak meg, hogyan lábaltak ki a papok és szerzetesek a válságokból, és hogyan szűntek meg itt sokan ateistának lenni” – mondta fra Jozo Grbeš, majd hozzátette, hogy mindannyiukban közös a forráshoz való visszatérés.

„Egyvalamit keresünk, és azt kapjuk, amire szükségünk van: egészséget keresünk, és értelmet kapunk. Ó, milyen fontos megtenni azt az első lépést, az élet legfontosabb lépését, amely elindít a keresés útján. Ez a Krisztussal való találkozás helye. Itt ismerjük meg és találkozunk Vele. Ha Vele nem találkozunk, minden egyéb felesleges! Ez a találkozások találkozása” – mondta Jozo atya, majd hozzátette, hogy a međugorjei lelki tapasztalatokról szóló Jegyzék „a Béke Királynője” (a Szentszék határozata) is elismeri a tapasztalatok és a gyümölcsök fontosságát, amelyeket senki sem tagadhat le.”

„Ha Krisztusod van, mindened megvan. Ha Ő nem a tiéd, akkor mindaz, amid van, semmit sem ér! Ő az értelem, a bölcsesség, az igazság, a szeretet... Ő az, aki azt mondja, hogy az ember fontosabb, mint a törvény, a szeretet fontosabb, mint a durvaság, a megbocsátás fontosabb, mint a gyűlölet, az irigység és a bosszú… Ezért van Međugorjéban a Križevac, a kereszt hegye, amely a legnagyobb, a legmagasabb hegy. A kereszt áll a legmagasabban! Hozzá eljutni a legnehezebb, a legkönnyebb, a legszebb és a legértelmesebb dolog is egyben. Ilyen a kereszt. Ilyen az Úr. Következetes és igényes, mindent megad. Ilyen a szeretet” – mondta fra Jozo Grbeš, majd arra hívott, hogy vegyük újra kezünkbe az Evangéliumot, hogy megérthessük az életet.

„Ebből tudhatjuk meg, mi a Boldogságos Szűz, a Szűzanya valódi küldetése, amely oly tisztán látható a Kánai menyegzőn a szükség idején, amikor halkan mondja – mintha gyengéden parancsolná azt, ami évszázadok óta visszhangzik minden lélekben –: »Tegyetek meg mindent, amit mond!« Ez Ő! Mindig Jézusra mutat” – mondta fra Jozo Grbeš, majd felsorolt néhány evangéliumi részletet, amelyek megmutatják, mit kell tennünk: „Szeresd a te Uradat, Istenedet… és felebarátodat, mint önmagadat.” (Mt 22,37-39); „Menj, és többé ne vétkezz!” (Jn 8,11); „Vegyétek, egyétek… ez az én testem.” (Mt 26,26); „Bocsássatok meg.”; „Menjetek el az egész világra.” (Mt 28,19); „Vedd fel a keresztedet és kövess engem.” (Mt 16,24); „Ne féljetek.” (Mt 10,26 / 28,10)…

Végezetül arra kért mindenkit, hogy vigyük haza magunkkal a Szűzanya hívását és szeretetét, hogy az életünkben több szeretet legyen, és a szeretet által nyerjen el minden értelmet. „Egy egyszerű, számomra személy szerint a legfontosabb kérdéssel búcsúzom: Milyen állapotban van a szeretet Bennetek? Mert a szeretetük állapota egyben a lelkük állapota is! Ez az évforduló legyen a mi elindulásunk a Felé vezető úton. Csak akkor fogjuk megérteni a béke teljességét, végtelen nagyságát és az értelem nagyszerűségét” – zárta gondolatait fra Jozo Grbeš.

A szentmise előtt a rózsafüzért fra Ivan Hrkać vezette. A Szűzanya jelenései évfordulójának ünnepét egy kilenced előzte meg. A kilenc nap során a rózsafüzért naponta imádkozták a Jelenések hegyén, valamint a Szent Jakab templom szabadtéri oltáránál, ahol a hívők sokaságával együtt a međugorjei plébánia hívei, a ferences ifjúság (framaši), a világi ferencesek (trećari), a Mária Keze közösség (Marijine ruke) önkéntesei és az Anyafalu (Majčino selo) gondozottjai vezették az imát. A kilenced alatt a szentmisét fra Jure Barišić, fra Hrvoje Miletić, fra Bože Milić, fra Mario Knezović, fra Ivica Vrbić, fra Karlo Lovrić, fra Ljubo Kurtović, fra Andrija Majić, majd a Boldogságos Szűzanya jelenéseinek 45. évfordulójának vigíliáján fra Miljenko Šteko mutatta be, több száz pap koncelebrálásával.

A szentmise végén Međugorje plébános, fra Zvonimir Pavičić hálát adott Istennek és a Béke Királynőjének az elmúlt évek során kapott minden kegyelemért. Köszönetet mondott fra Jozo Grbešnek is, aki a szentmisét bemutatta, valamint minden koncelebráló és gyóntató papnak. Köszönetet mondott továbbá a Šurmanci plébánia híveinek, akik a körmenetben a Szűzanya szobrot vitték, valamint a „Kraljica Mira” (Béke Királynője) plébániai kórusnak és a spliti fúvós kvintettnek.

A látnokok, Ivan Dragićević és Marija Pavlović Lunetti – a Béke Királynője tiszteletére, a Szűzanya jelenéseinek 45. évfordulója alkalmából tartott kilenced minden napjához hasonlóan – elimádkozták a Magnificatot (Veliča), a szentmisét követően pedig Sszentségimádás vette kezdetét, amely reggel hét óráig folytatódott a templomban.

Egy nappal korábban, a Szűzanya jelenései évfordulójának vigíliáján, Keresztelő Szent János születésének főünnepén, a reggeli órákban rendezték meg a hagyományos, 35. Béke Menetet (Hodnja mira) Humacból Međugorjéba, amely nagyszámú helyi hívőt és zarándokot vonzott a világ minden tájáról. A délutáni órákban pedig a Čitlukból Medjugorjéba tartó 7. fogadalmi zarándoklat résztvevői is érkeztek meg Međugorjéba.