Dátum: 12.02.2014.
A spliti Danko Kustura először mindjárt a jelenések kezdetén zarándokolt el Međugorjéba, és azóta évente legalább kétszer ellátogat oda. Noha egész életét keresztényként élte, a međugorjei zarándoklatok megerősítették hitét. Rendszeresen olvassa katolikus sajtót és szerény nyugdíjából barátait és rokonait a Glasnik mira évi előfizetésével ajándékozza meg. Azt mondja, hogy a međugorjei jelenések híre szélvészként terjedt. 1983. április 10-én látogatott először Međugorjéba: „Meglepődtem, amikor ezen a kis, szegény helyen rengeteg autót, autóbuszt és nagy tömeget láttam, akik különböző közlekedési eszközökkel vagy gyalog érkeztek. Mégis olyan rend és béke uralkodott, amelyet elképzelni sem lehet. Az ilyen rend csakis a jó Isten gondviselésének műve lehet! Egész nap a templomkertben a csoportok hangosan imádkoztak, de ez senkit sem zavart és senki sem szégyellt imádkozni. Egyszerűen, itt az ember úgy érezte magát, mint a mennyországban! Zsúfolásig megtelt a templom és a környéke, mindannyian örömteliek voltak, és egy szívvel imádkoztunk és énekeltünk. Nem énekeltük a međugorjei himnuszt a Béke Édesanyjához, de teljes szívvel ujjongtunk” – mondja Danko és hozzáteszi, hogy akkor felment mezítláb a Jelenések hegyére és a Križevacra és egyáltalán okoztak fájdalmat számára az éles kövek és a tövisek: „Valójában úgy éreztem, hogy puha gyapjú szőnyegen járok, nem pedig a hercegovinai éles köveken. A csúscspont természetesen a szentmise és betegekért való ima volt, amelyet fra Slavko Barbarić vezetett. Az ilyen zarándoklatról nem lehet szívbeli megtérés nélkül haza térni. Itt a szív megtelik szeretettel, örömmel és békével.”
