Dátum: 04.08.2021.
Kedves Fiatalok! Az Ifjúsági Fesztivál a buzgó, odaadó ima és a Jézus Krisztussal való találkozás, különösen az Ő élő igéjében, az eukarisztiában, a szentségimádásban és a bűnbocsánat szentségében való találkozás hete. Ez az esemény – sokak tapasztalata szerint – olyan erő, amely az Úrhoz vezet bennünket. Pontosan ez az első lépése a gazdag ifjúnak, akiről a szinoptikus evangélisták írnak (vö.: Mt 19, 16-22, Mk 10, 17-22, Lk 18, 18-23), az ifjúnak, aki buzgósággal és vágyakozással telve indult – pontosabban rohant – az Úr felé, hogy megtalálja a Tanítót, és örök élet, vagyis valódi öröm legyen az osztályrésze. Ebben az évben a Fesztivál mottója az a kérdés, amit ez a fiatal tett fel Jézusnak: Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet? Ezek azok a szavak az Úr elé visznek minket, Ő pedig ránk tekint, és szeretettel hív: Jöjj és kövess engem!
Az evangélium nem említi a gazdag ifjú nevét, ami azt jelzi, hogy bármelyikünk lehetne az az ifjú. A fiúnak nemcsak nagy vagyona van, hanem emellett tanult, jólnevelt embernek is tűnik, olyan valakinek, akit egészséges igyekezet hajt, ami a valódi boldogság keresésére, vagyis az élet teljességére vezeti őt. Ezért útra kel, hogy megtalálja azt a tanítót, aki tekintélyes, hiteles és bizalomra méltó. Jézus Krisztus személyében ilyen tekintélyre talál, ezért megkérdezi tőle: Jó Mester, mi kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet? (Mk 10, 17) A fiatalember tehát feltételezi, hogy a saját erejéből kell elérnie azt, amire szüksége van. Az Úr kérdéssel válaszol: Miért nevezel engem a jónak? Csak egyvalaki jó, az Isten. (Mk 10, 18) Ezzel Jézus Isten felé vezeti őt, aki az egyetlen és a legfőbb Jó, akitől minden jó származik.
Jézus, hogy segítsen az ifjúnak megtalálni a jóság és a valódi öröm forrásához vezető utat, megmutatja, az első lépést, amit meg kell tennie, mégpedig azt, hogy meg kell tanulnia jót tenni felebarátjával: Ha el akarsz jutni az örök életre, tartsd meg a parancsokat. (Mt 19, 17) Jézus ezzel visszavezeti őt a földi életbe, és megmutatja neki az örök élet útját: a konkrét felebaráti szeretet útját. A fiatalember azonban azt válaszolja, hogy a parancsokat mindig megtartotta, és ráeszmél, hogy azok megtartása nem elég a boldogsághoz. Ekkor Jézus gyengéden rátekintett. Az Úr érzékeli a teljességre való vágyakozást, amelyet a fiatalember a szívében hordoz, és azt az egészséges igyekezetet, amely ennek elérésére készteti őt, ezért rokonszenvet és gyengédséget érez iránta.
Emellett Jézus érzékeli a gyenge pontját is beszélgetőtársának, aki túlságosan ragaszkodik az általa birtokolt anyagi javakhoz. Ezért az Úr egy második lépést javasol, ami az „érdemek” logikájától az „ajándékok” logikája felé való elmozdulás: Ha tökéletes akarsz lenni – felelte Jézus –, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. (Mt 19, 21) Jézus megváltoztatja az ifjú nézőpontját: arra hívja őt, hogy ne azon gondolkodjon, hogyan biztosíthatja az ember a maga számára az örök életet, hanem teljes önátadással kövesse az Urat ebben a földi életben. Ez felszólítás a további növekedésre, elmozdulás a szabályok jutalom reményében való betartásának logikájától a feltétel nélküli és teljes szeretet felé. Jézus azt kéri a fiatalembertől, hogy hagyja el azokat a dolgokat, amelyek elnehezítik az ember szívét és a szeretet akadályai. Amit Jézus felmutat, az nem egy olyan ember, aki mindentől meg van fosztva, hanem egy olyan, akit a találkozások szabaddá és gazdaggá tesznek. Ha a szívet anyagi javak nehezítik el, Isten és a felebarát is csak egy lesz ezek közül a javak közül. Ha túl sok mindenünk van és túl sok mindenre vágyunk, akkor ez megfojtja a szívünket, elszomorít és szeretetre képtelenné tesz minket.
Végül Jézus egy harmadik lépést javasol: azt, hogy kövessük őt: Jöjj és kövess engem! „Krisztus követése nem külső utánzás, mert az embert a szíve mélyéig érinti. Krisztus tanítványának lenni azt jelenti, hogy hasonlóvá válni hozzá.” (II. János Pál, Veritatis Splendor, 21). Cserébe egy gazdag és boldog életet nyerünk, testvérekkel, apákkal, anyákkal és gyerekekkel... (vö.: Mt 19, 29) Krisztus követése nem veszteség, hanem egy megfizethetetlen nyereség, a meghívás elutasítása viszont akadály ezen az úton. Ám a gazdag ifjú szíve „két úr” között volt megosztva: Isten és a gazdagság között. A kockázattól és a vagyon elvesztésétől való félelemből szomorúan hazatért: Ennek hallatára az elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. (Mk 10, 22) A fiatalember nem habozott feltenni egy fontos kérdést, de nem volt elég bátorsága elfogadni a választ: a meghívást, hogy elszakadjon önmagától és a vagyonától, hogy ezáltal Krisztushoz kapcsolja magát, vele járjon, és megtalálja az igazi örömet.
Barátaim, Jézus mindannyiótoknak mondja: Jöjj és kövess engem! Legyen bátorságotok a fiatalságotokat úgy megélni, hogy az Úrra bízzátok magatokat és vele jártok. Hagyjátok magatokat meggyőzni az ő szeretetteljes tekintete által, amely kiszabadít minket a bálványok és az életet ígérő, de halált hozó hamis gazdagság vonzásából. Ne féljetek elfogadni Krisztus igéjét és meghívását. Ne csüggedjetek el, mint az evangéliumban említett ifjú; fordítsátok a tekinteteteket Máriára, aki példát ad nekünk Krisztus követésére, bízzátok Rá magatokat, aki azzal, hogy kimondta: íme, az Úr szolgálóleánya, feltétel nélkül átadta magát Isten hívásának. Az ő élete teljes, önzetlen önátadás, az angyali üdvözlettől a kálváriáig, ahol a mi Anyánk lett. Fordítsuk a tekintetünket Máriára, hogy erőt merítsünk és elnyerjük a kegyelmet, amely által ki tudjuk mondani saját igenünket: legyen nekem a te igéd szerint. Fordítsuk a tekintetünket Máriára, hogy megtanuljuk Krisztust adni a világnak úgy, ahogy azt Ő tette, amikor gondoskodó szeretettel Erzsébet segítségére sietett. Fordítsuk a tekintetünket Máriára, hogy az életünket másoknak adott ajándékká formálhassuk. A kánai jegyespárról való gondoskodása által Mária arra tanít minket, hogy törődjünk másokkal. Életével megmutatja, hogy a boldogságunk Isten akaratában van, amit nem könnyű elfogadni és megélni, mégis ez az, ami valódi örömet ad nekünk. Igen, „az evangélium öröme betölti azok szívét és egész életét, akik találkoznak Jézussal. Akik engedik, hogy üdvözítse őket, azok megszabadulnak a bűntől, a szomorúságtól, a belső ürességtől és az elszigetelődéstől. Jézus Krisztussal mindig megszületik és újjászületik az öröm.” (Evangelii Gaudium, 1.)
Kedves fiatalok, az Úrjézussal való utatokon, amire ez a fesztivál is lelkesít, a Boldogságos Szűz Mária, a mi mennyei Édesanyánk közbenjárásra bízlak titeket, és a Szentlélek fényét és erejét hívom le rátok. Vezessen titeket minden nap Isten tekintete, aki nagyon szeret titeket, hogy a másokkal való találkozásokban tanúi legyetek az új életnek, amit mindannyian ajándékba kaptatok. Ezért imádkozom és megáldalak titeket, és arra kérlek, hogy ti is imádkozzatok értem.
Rómában, a Lateráni bazilikában,
Szent Péter és Pál ünnepén, 2021. június 29-én
