Hatodik nagyböjti elmélkedés: Fra Ante Vučković tanítása Isten igéjéről

Dátum: 25.03.2021.

Isten már régen felvette velünk, emberekkel a kapcsolatot, és ezt a lehetséges legmélyebb módon tette, a mi nyelvünkön nyilatkoztatta ki azt, hogy kicsoda Ő?! A csúcspont az, hogy Isten igéje – a logos – megtestesült, közöttünk lakott és közöttünk élt, ezért az Isten igéjével való találkozás mindig emberségünk Istennel való találkozásának legmélyebb titka és kapcsolata, Isten akarata az, hogy kommunikáljon velünk.

Számunkra azért fontos Isten igéje, mert mi – mielőtt még találkoznánk vele – nagyon intuitívan megsejtjük azt, hogy Isten igéje más, mint a mi szavaink. Isten igéje teremtő szó. Mi a szavainkkal sokféle dolgot tehetünk, de nem tudunk úgy teremteni, ahogyan Isten teszi. Isten igéje úgy táplálja lelkünket, ahogyan a táplálék a testünket, és ez Isten igéjének egy fontos metaforája. Ezekiel prófétánál találjuk meg, aki azt mondja: „Emberfia, ami előtted van, edd meg; edd meg ezt a tekercset és menj, beszélj...“ (Ez 3, 1) A táplálék úgy jelenik meg, mint olyan erő, amelyből élünk. Így Isten igéje hasonló erőforrás, amelyből a lelkünk él, amelyből munkálkodunk.

Lukács evangéliumában a farizeus feltesz egy életreszóló kérdést, mit kell tennie, hogy Isten Országába jusson? Jézus két kérdéssel válaszol, egyszerű, rövid kérdésekkel: „Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?“ (Lk 10, 26b). Jézus ahelyett, hogy válaszolna a kérdésre, két kérdést tesz fel. Valamilyen módon arra akarja rávenni, hogy ő maga lépjen kapcsolatba Isten igéjével. Arra készteti, hogy találkozzon azzal, ami az Írásokban áll, amit Isten igéje mond. Mi tudjuk, hogy Isten igéjének van néhány fontos jellegzetessége.

Isten igéje VÁLTOZATLAN. Jézus mondja Máté evangéliumában: „Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában.“ (Mt 5, 19a)

Isten igéje ÁLLANDÓ. Máté evangéliumában mondja Jézus: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.“ (Mt 24, 35)

Isten igéje OBJEKTÍV. János írja evangéliumában: „Az Írás érvényét nem veszti.“ (Jn 10, 35b)

Isten igéje ÖRÖK. Jézus mondja: Egy i betű vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik.“ (Mt 5, 18b) Így olvassuk Máté evangéliumában.

Ezek azok a dolgok, amelyek az első kérdéshez kapcsolnak bennünket: Mi áll a Törvényben? És a másik: Hogyan olvasod?

Az olvasási módunk változó. Isten igéjét olvashatjuk életünk legkülönbözőbb pillanataiban, és különböző módon táplál bennünket, más dolgokat közvetít számunkra, új rétegeit fedezzük fel. Nem elég egyszer elolvasni az Isten igéjét és eltelni vele. A lélek állandó táplálékot keres, úgy ahogyan nem elég egyszer jó kenyeret enni, hanem minden nap szükségünk van táplálékra. Isten igéje szubjektíven érthető; amikor olvassuk, benne vagyunk, de az életünk folyton változik, mint ahogyan mi magunk is. Mint különleges, egyedi személyek alakítunk ki kapcsolatot az Istennel. Ezért az ilyen olvasás magán viseli ennek az emberi változandóságnak a jegyeit.

Tehát, Jézus két kérdést tesz fel. Az első arra vonatkozik, amit láthatunk és megérthetünk Isten igéjéből, a másik bennünket érint: milyen módon változik az életünk vagy  felfogásunk Isten igéje által?

Jól tudjuk, hogy különböző módja van Isten igéje olvasásának. Úgy is olvashatjuk, mint egy történetet és megkérdezhetjük: Ki jelenik meg ott, ki beszél... Úgy is olvashatjuk, mint történelmi eseményt. Akkor ezt kérdezzük: Melyik korszakban történt ez, amiről Isten igéje szól, van-e más forrás, amely hasonlít erre, vagy mely tartalmak szólnak ehhez hasonló dolgokról vagy pont ilyenekről... Olvashatjuk a szükségleteink fényében is, a Szenttel való kapcsolatunk szerint:  amikor a Szentírás nyomán megszületik szívünkben az imádság. Ahogyan Isten igéje által belépünk a Szenttel való kapcsolatba... Természetesen olvashatjuk úgy is, mint egy szöveget, amely a társadalmi kapcsolatokról szól: Ki volt a szerzője, milyen nyelven íródott stb.

A történelem folyamán megtanultuk, hogy a megértésnek és Isten igéje értelmezésének különböző rétegei vannak. Klasszikus a SZÓSZERINTI értelemezés, az ALLEGÓRIKUS, az ERKÖLCSI és az ANALÓG, de a legfontosabb és a legmélyebb az, az értelmezés, amely mindnyájunkat érint, mégpedig úgy, ahogyan akkor, amikor Isten igéjének tapasztalata megváltoztatta az életünket. Számtalan ember változtatta meg életmódját az Isten igéjével való találkozása során, ezekben a pillanatokban elég volt számukra Isten igéjének egyetlen szava. Elég ahhoz, hogy megértsék hozzájuk küldetett, és nyomban elindult szívükben a változás.

Vegyük csak a klasszikus képet: Remete Szent Antal, aki éppen akkor lépett be a templomba, amikor a pap Máté evangéliumának ezt a sorát olvasta: Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, add oda a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyekben.“ (Mt 19, 21) Úgy hatott rá, mintha először hallotta volna és megértette, hogy ez az ige neki szól és szívében munkálkodik. Elmegy, eladja mindenét, amije csak van, vagyonából ellátja testvérét, a többit pedig szétosztja a szegények között és elmegy a pusztába, az egyiptomi sivatagba. És mindent maga mögött hagyva elkezd egy addig ismeretlen életformát Jézus Krisztussal, a szerzetesi életet.

Vagy vegyük Szent Ágostont, az ő küzdelmét és különleges könyvét a Vallomások-at, amelyben azt írja le, hogyan változott meg az élete. Egy alkalommal hallja a szomszéd kertben játszó gyermekek kiáltását: „Vedd és olvasd! Vedd és olvasd!“ Erre ő kinyitja a Szentírást és elkezdi olvasni a Rómaiakhoz írt levelet, amely lénye legmélyét érinti meg, amikor Pál a következőket írja: „Mint nappal, járjunk tisztességesen; nem tobzódásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem civódásban és versengésben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket az érzéki vágyakban!“ (Róm 13, 13-14) Ágostont szíven találta, és úgy tűnt számára, hogy abban a pillanatban egyesegyedül neki szólt Isten az égből, és ő megváltoztatja életét.

Ilyen és ehhez hasonló helyzetek számtalanszor előfordulnak. Lehet, hogy a te életedben is történt már ehhez hasonló, lehet, hogy a te életedben is ott van Isten igéje, amely megérinti lényed legmélyét. Észrevesszük az emberi élet minden drámáját és mélységét. Azt éljük meg, hogy ezekben a percekben életünk útkereszteződéséhez érünk. Mintha újjászülettünk volna. Vannak, akik azt mondják, hogy ráéberedtek az ige jelentőségére, de a legtöbbször érzelmi érintést éltek meg. Ezek jó okok arra, hogy olvassuk Isten igéjét és mindennapi táplálékunknak tekintsük.

Ha pontosan szeretnénk megfogalmazni azt, hogy miért kell olvasni Isten igéjét, az egyik ok önmagunk megismerése. Ez  a görög világ születéséhez kapcsol, Szokratészhez, egy filozófiai tapasztalathoz, a Nyugati gondolkodásmód kezdetéhez, miszerint az élet csak akkor értékes, ha áttanulmányozott. Ha az életet nem vetik alá kutatásnak és önmaguk megismerésének, akkor az az élet értéktelen. Már az ókori Görögországban, a delphoi jósda bejáratnál olvasható a híres felirat „Ismerd meg önmagad!“, a pontos iránymutatás: Neked kell látnod a különbséget önmagad és Isten között.

Számunkra Isten igéje hozza magával mindig ezt a különbséget: Nem vagyunk olyanok, mint Isten, de Ő olyan közel jött hozzánk, Igévé lett és az Igében adja nekünk önmagát, hogy mi Őbenne, mint tükörben lássuk magunkat az Ő fényétől beragyogva. Ez az Isten igéjének fényében történő önmagunk megismerése nem ugyanaz, mint a más módon való megismerés. Például a művészeten keresztül is megismerhetjünk önmagunkat. A művészet nem hagy nyugton bennünket, hajt minket, hogy más módon találkozzunk vele – a zenében, az irodalomban, a filmben, a fényképészetben... vagy a tudományban. A tudomány arra ösztönöz bennünket, hogy tanuljuk meg azt, hogyan működik a világ, miből állunk mi... hogy mélyebben megértsük a teremtést. Vagy önmagunkat az emberekkel való találkozásunk által ismerjük meg, az ő reakcióikon keresztül, a barátságok által... Tudjuk, hogy az önismeret közvetlenül nem lehetséges. Mindig mások által történik. És akkor találkozunk önmagunk megismerésével, amely nagyon mély lehet, ha Isten előtt történik, az Ő igéjének tükrében.

Mi történik akkor, ha önmagunkat Isten igéjének tükrében ismerjük meg? Felfedezem bűneimet, de ugyanakkor az Ő irgalmát is. Felfedezem a saját törékenységemet, betegségemet, szükségletemet, de ugyanakkor az Ő akaratát arra vonatkozóan, hogy meggyógyítson engem. Megtapasztalom könnyeim hullását és szomorúságomat, de ugyanakkor Isten vígasztalását is. Felfedezem, hogy eltévedtem, de azt is, hogy Ő hogyan keres engem. Felfedezem, hogy becsapom önmagamat, Ő pedig azt akarja, hogy az Ő igazságában ismerjem meg magam. Felfedezem halandóságomat, korlátaimat, végességemet, de ráébredek az Ő igéjében arra, hogy életet, soha el nem múló, örök életet akar adni nekem.

És akkor, ha azt kérdezzük miért olvassuk Isten igéjét, egyszerű a válasz: azért, mert benne Jézus fontos utasítást adott számunkra. Azt mondta, fontos, hogy keressük Istent teljes szívünkkel, értelmünkkel, minden erőnkkel (vö. Lk 10, 27) és akkor ez jó iránymutatás Isten igéjének olvasására. Teljes értelmemmel olvasni – tehát meg akarom érteni; teljes szívemmel olvasni – megnyitni szívemet és engedni, hogy a szeretet, amely igéiből árad megérintse és felébressze szívemet vagy összekapcsolja szeretetemmel; teljes erőmmel olvasni – tehát, figyelmemmel, amely a lélekben megadatik nekem. A Mestert hallgatva, figyelve olvasni, tanulva az elődeinktől, mert nem mi vagyunk az elsők, sem az utolsók, akik Isten igéjével találkozunk. És amikor felfedezzük azt, ami leülepedett benne vagy azt, ami belőle kiárad a két nagy csatornán: a Tanítóhivatalon és a Hagyományon keresztül, felfedezzük mily mélységes táplálék lelkünk számára.

Miért olvassuk Isten igéjét? Azért, hogy jobbá alakítsuk a világot, hogy jobbá tegyük, megóvjuk önmagunktól; hogy tanuljunk a kapcsolatainkból, jobbá tegyük azokat; hogy megtanuljuk: kik vagyunk, hogy megismerjük önmagunkat; hogy  táplálkozzunk Isten szeretetével és engedjük, hogy a nehéz percekben is felgyulladjon bennünk a remény. A remény, amely Isten akaratából fakad, hogy velünk kapcsolatban, párbeszédben legyen. Ily módon felfedezzük bensőnk Istenhez való hasonlóságát. Mi olyanok vagyunk, mint Ő, szeretünk kapcsolatokat teremteni és kommunikálni.

Az Isten igéje azért adatott nekünk, hogy ezt a kapcsolatot életben tudjuk tartani.

A teljes tanítás fra Zvonimir Pavčić orgonakíséretével az alábbi linken tekinthető meg 2:36-tól: https://www.youtube.com/watch?v=EpCEaqMKk-M