Dátum: 12.02.2012.
Rateb Rabi úr, a keresztény ökumenikus közösség elnöke néhány napot Međugorjéban töltött. A Mir Međugorje Rádió munkatársai riportot készítettek vele. Rateb úr palesztinai keresztény, Jordániában született, mert szüleit 1948-ban arra kényszerítették, hogy elhagyják Jeruzsálemet. Később az Egyesült Államokba költözött, megnősült és ott él immár 35 éve. Életútjáról a következőket mondta: „Üzletember voltam és az foglalkoztatott leginkább, hogyan tehetek szert pénzre és hatalomra. Aztán meghívást kaptam a Szentföldre és úgy éreztem, hogy tennem kell valamit a keresztényekért és a békéért. Három évvel később megértettem, hogy el kell döntenem akarok-e előrelépni a munkámban vagy pedig elindulok a misszió útján, mert egyszerre a két dolgot nem lehet tenni. Elhagytam mindent, elindultam ezen az úton, és bátran mondhatom, hogy boldog vagyok. Van négy lányom és bár a családomnak kezdetben sehogyan sem tetszett, nem értették ugyanis, hogy mi ez a non-profit szervezet.” Ezután bemutatta az a közösséget amelynek elnöke. Az egyesület két székhellyel rendelkezik, az egyik Washingtonban van, a másik Betlehemben, a Szentföldön. A közösség 14 évvel ezelőtt kezdte el munkáját, azzal a szándékkal, hogy segítse a keresztények megmaradását a Szentföldön. Milliónál is több szentföldi keresztény él diaszpórában világszerte és ez a közösség azon fáradozik, hogy segítséget nyújtson a kis keresztény ökumenikus közösségnek a Szentföldön. Kb. 500 önkéntesük van és ezernél is több ember, akik különböző módon segítenek. A politika nem érdekli őket. Međugorjéba a béke üzenete vonzotta és sok más egyéb is, mely a Szentföldhöz kapcsolódik. Különösen a békét hangsúlyozza, amely az általa vezetett közösség missziója: „Szervezetünk másik missziója a béke helyreállítása az arabok és az izraeliták, a muzulmánok és a zsidók között, mert nekünk keresztényeknek híd szerepünk, létre kell hoznunk ezt a békét. (…) Hiszem, hogy a međugorjei Szűzanya is ezt kéri tőlünk. Elgondolkodtam azon, eljövök ide, hogy találkozzam, beszélgessek Vele, hogy közel legyek hozzá, azáltal, hogy eljövök Međugorjéba. Hosszú ideig vágyódtam arra, hogy eljöhessek ide, mert sok ember, akik velem járnak a béke és az önkéntesség útján egy vagy két alkalommal már voltak itt. Ők mondták nekem, hogy jöjjek el én is és hozzam el nekik az áldást Međugorjéból. (…) Azzal, hogy itt vagyok, érzem, mennyire áldott vagyok, tele lelkesedéssel, hogy majd hazatérve új módon vigyem el Szentföldnek a békét. Međugorje közel visz bennünket a Szűzanyához, aki tanításával, tanácsaival, útmutatásaival arra irányítja figyelmünket, hogy békét kell vinnünk a Szentföldre, mert csak ezáltal tudunk minden békeszerető embert meghívni a Szentföldre, Betlehembe – a béke városába, ahol a Béke Királya született, hogy mindannyian, keresztények, zsidók és muzulmánok együtt imádkozzunk a hitért. Reméljük, hogy mons. Leonardo belga érsekkel, Fouad Twalo jeruzsálemi pátriárkával és sok más emberrel együtt fogjuk megrendezni az első imatalálkozót a békéért Betlehemben. Reméljük, hogy több ezer ember jön majd el és imáikkal azt üzenik a világnak - Békére van szükség a Szentföldön, mert, ha béke honol majd a mi Urunk földjén, akkor béke lesz mindenhol szerte a világban! Az imaprogram témája ’Vigyünk békét az emberiségnek, és akkor béke lesz a Szentföldön is.’ Majd folytatta: „Ez az első alkalom, hogy ilyen találkozót szervezünk, és még nem tudjuk, milyen nehézségekkel kell szembenéznünk és mi fog történni, mert a Gonosz ellenünk fordulhat. Erősen hiszem, hogy sikerülni fog és a međugorjei Szűzanya mellettünk lesz, mert érezzük, ha vele vagyunk, jó kézben vagyunk. Ez a módja annak, hogy összekössük Međugorjét a Szentfölddel, mert a Szentföld az Ő otthona, ott szülte világra Fiát, akit mindannyian követünk. Ő békére hív a Szentföldön, és Međugorjéba is ezzel a szándékkal jött, abba az országba, ahol hosszú időn keresztül a kommunizmus uralkodott… (…) Tíz évvel ezelőtt hallottam először Međugorjéról. Hallottam, hogy megjelenik a Szűzanya, de nem fordítottam sok figyelmet rá. Amikor találkoztam azokkal, akik voltak Međugorjéba és beszélgettünk róla, akkor kezdtem el keresni azt, hogy lehetne megteremteni a békét a Szentföldön. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy szükségünk van Međugorjéra, hogy segítséget kapjunk missziónk beteljesítéséhez. Évente négyszer zarándokolok el a Szentföldre, mégis úgy éreztem, hogy valami hiányzik. Szükségesnek láttam, hogy Međugorjéba jöjjek, hogy meglátogassam, együtt legyek az itteni emberekkel és ezáltal betöltsem lelki szükségleteimet, hogy lelkesen tovább folytathassam a béke missziót, melyet elkezdtem. Međugorjét a jövőben vezetőként látom, a Szűzanyát, mint a hit asszonyát, aki a világot békére tanítja. Remélem és biztos vagyok abban, hogy a međugorjei Szűzanya mellettünk lesz, hogy ezáltal megvalósulhasson a Ő világ békére irányuló vágya. (…) A Szűzanya azért jött Međugorjéba, hogy békére hívjon. Az Ő jelenései valamit jeleznek, így kell tekintenünk rá és mindezt össze kell kapcsolnunk a Szentfölddel. Azt gondolom, hogy sok Szentföldi ember számára ismert Međugorje, de nem a megfelelő mértékben.” Rateb úr a végén köszönetet mondott a következő szavakkal: „Hálát adok azért, hogy itt lehetek együtt a Szűzanyával és érzem milyen áldott vagyok, ezután többet fogok tenni ömagamért, megváltozom és miután hazatérek imádkozni fogok az emberiség békéjéért.” Rateb urat elkísérte Sabrina Čović Párizsból, aki elmondta hogyan ismerkedtek meg egy közös barátjuk által 2007-ben és meghívták, jöjjön el Washingtonba. „Nagyon boldog voltam, amikor egy nap Rateb azt mondta, hogy sűrű programjai között szerepelt a Jordán királlyal való találkozás, de nem ment el, hanem a király helyett, eljött, hogy meglátogassa a Királynőt, itt Međugorjéban. Rateb maga is elmondta, hogy sok önkéntese és azok a munkatársai, akik már jártak Međugorjéban, azt kérdezik miért nincs jobb kapcsolatuk Međugorjéval, hiszen Međugorje megváltoztatta az életüket. Međugorjei tapasztalatuk arra ösztönözte őket, hogy templomaikban és az EFC-ben aktívan segítsék az embereket. Azt gondolom, hogy ez a kapcsolat csodálatos és megfizethetetlen. Emellett Rateb azt mondta, hogy számtalan kötelezettsége mellett újra egy hetet Međugorjéban fog tölteni a barátaival. (…) Rateb a hit embere, a lelki dolgok aktivistája. Az ő szervezete az EFC, amely nem egyházi és nem is teológiai intézmény. Ő Mons. Twala latin pátriárka kinyújtott kezeként dolgozik sok dologban, kivéve a teológia területét - tette hozzá végül Sabrina Čović.
