Dátum: 11.02.2015.
Február 10-én, kedden a međugorjei Szent Jakab plébániatemplomban boldog Alojzije Stepinac bíboros emléknapján szentmisét mutattak be a II. Világháború végén és az azt követő időszakban e plébánia meggyilkolt ferenceseiért, illetve az I., a II. Világháborúban valamint a polgárháborúban meghalt hívekért is. Az esti 18 órai szentmisét a međugorjei plébániatemplomban fra Robert Jolić és fra Marinko Šakota, Međugorje plébánosa mutatta be 11 pappal együtt. Fra Robert a szentmise elején a megölt ferencesekről és hívekről többek között ezt mondta: „A II. Világháború idején, különösen a háború végén, a horvát nép keresztútján 1945-ben nagyszámú hercegovinai ferences vesztette életét, összesen: hatvanhat. Mindannyian a kommunista partizánok gyűlöletének áldozatai lettek, minden. Némelyek csontjait pedig nemrég találták meg, például Zagvozdban és Ljubuškiban, a többiek csontjait pedig sohasem fogják megtalálni, mert a Neretvába dobták vagy sziklák és barlangok mélye rejti őket. A hatvanhat ferencesből tíz valamilyen módon Međugorjéhoz kötődik, mert vagy itt születtek vagy lelkipásztori szolgálatot láttak el ezen a plébánián. Ezt a szentmisét értük ajánljuk, de imádkozunk a többi hercegovinai meggyilkolt papért, szerzetesért és szerzetesnőért is, ahogyan a több ezer horvát fiatalért is, katonákért és civilekért, akiket brutális módon öltek meg a partizánok, legtöbb esetben a háború végén, mert lerakták a fegyvereket. Sokan közülük e plébániához tartoztak, és róluk különösen is megemlékezünk imáinkban. Mindez a hit iránti gyűlöletből történt, de a horvát nép szabadságáért is. Különös módon is megemlékezünk ma a horvát nép nagy alakjára, boldog Alojzije Stepinac zágrábi érsekre, akit a kommunista hatalom irgalmatlanul üldözött, hosszú évekig tartó börtönbüntetésre ítélték és ezekben az években folyamatosan mérgezték a börtönben, aminek következtében 55 évvel ezelőtt, a mai napon hunyt el. Stepinac bíboros egy egész nemzet szenvedésének szimbóluma, de azt is mondhatjuk, hogy a horvát katolikus egyházé.” Fra Robert a szentbeszédben szólt a tíz Međugorjei Plébániához kötődő ferencesekről, akik közül öten Međugorjéban születettek, négyen lelkipásztori munkát végeztek itt, egy ferencest pedig, fra Križan Galićot a međugorjei plébánia épületében öltek meg, ahol ideiglenesen tartózkodott, idős kora miatt. Međugorjéban született: fra Jozo Bencun, fra Grgo Vasilj, fra Marko Dragićević, fra Mariofil Sivrić és fra Jenko Vasilj. Senki sem tudja hol található a sírjuk. Međugorjéban teljesített szolgálatot: fra Bernardin Smoljan, fra Paško Martinac, fra Bono Jelavić, fra Anđelko Nuić és fra Križan Galić. „Nekünk hívőknek az a kötelességünk, hogy imádkozzunk és emlékezzünk a háború és gyűlölet minden áldozatára. Erre buzdított bennünket megboldogult II. János Pál pápa is, aki azt kérte a hívektől, hogy írják fel és emlékezzenek meg imáikban és könyveikben a hit tanúiról. A mi ferences rendtartományunk különleges módon már évek óta megemlékezik ártatlanul megölt testvéreikről, számon tartja őket és szorgalmazza oltárra emelési eljárásukat is”, mondta a szentbeszéd végén fra Robert Jolić. A szentmisét még emelkedettebbé tette a „Béke Királynője” nagykórus Irena Azenović nővér vezetésével.
